Török kollégával egyetértve, aggodalmai többségét osztva figyelem a Galambos-Laborc-Szilvásy ügy fejleményeit. Abban nem vagyok biztos, hogy ez az egész ügy szükségszerűen valamiféle katartikus ponton egyik vagy másik oldalon állókat végleg letolja a demokratikus pályáról. A magyar közéletben az idő, a sokszor túlságosan is hosszú idő jelentős elkenő képességekkel rendelkezik. Ha ma minden kétséget kizáróan kiderülne, hogy ki adott megbízást Fenyő János megölésére, akkor megszabadulhatnánk a kora kilencvenes évek nyomasztó sunnyogásainak terhétől? Ugyan már. Szegény Perczel Tamás is hiába mesélt el egy többrészes dokumentumfilmben mindent a halála előtt, olyan állapotban, amikor már elég jól el lehetett hinni, hogy nincs oka nem az igazat mondani. Megváltoztatott ez bármit? A mai Index értesüléssel megvan az első konkrétnak tűnő sztori, hogy tulajdonképpen miről is van szó ebben az ügyben. Nézzük meg, hogy mennyire hihető.
(forrás)