A napokban egyre több csepegtetett információval kirajzolódó területi közigazgatási átalakítás igazi nagyfalatnak ígérkezik. Nagyon sok változója van az egyenletnek, a nyilvánosságra hozott koncepció is mindenféle betűkkel és számokkal ágaztatja el a jövő lehetséges alakulásait, de akármerre is alakul ez biztosan kemény menet lesz. Rengeteg lobbiérdek, rengeteg személyes ellenállás akadályozhatja a munkát. A politikai képesség persze leginkább ilyen ellenszélben mutatkozik meg. Azért a motivációk szintjén sem rossz a helyzet. Nekem úgy rémlik, hogy ha bárki az állam működésében rejlő tartalékokról tíz másodpercnél hosszabban beszél nyilvánosan, akkor az önkormányzati működés irracionalitásai elő szoktak jönni. A friss hírek birtokában egyelőre válasszunk egy magasabb perspektívát, és nézzünk meg egyetlen ötletet: az ötéves ciklus ügyét.
(forrás)
Az országgyűlési és az önkormányzati választások egymásra torlódása szükségszerű következménye annak, hogy a rendszerváltozás időpillanatában nagyjából egyszerre kellett az új, demokratikus intézményrendszert felhúzni, és hogy a két ciklus egyforma hosszú lett. Tetszettek volna valamikor önmagukat feloszlatni, üzenhetnénk az Országgyűlésnek, és akkor egy csapásra megoldódott volna a probléma egy előrehozott választással. Nem így történt, így maradt egymás nyakán a két szavazás.
Miért rossz ez a mostani helyzet? Szükségtelenül és menthetetlenül megnyújtja a választások utáni mézes heteket. A politikai verseny természetes eredménye, hogy a választások előtt a versenyben lévő kormányok nem lépnek meg szükséges, ám versenyhátrányt okozó lépéseket. Az újonnan alakuló kormánynak így a tipikus helyzetben el kell kezdenie egy kicsit vérengzeni, hogy legyen fedezete a ciklus végének közeledtével ismét a döntések kellemesebb fajtájával előjönni. Az önkormányzati választások miatt ez az egész történet négy-öt hónappal eltolódik, hiszen a választók fejében lényegében egy harmadik fordulóként él az őszi szavazás, amelynek a tétje pedig elég nagy (volt eddig) ahhoz, hogy a politikusok ezt a kampányt is nagyon komolyan vegyék, és önként ne menjenek házhoz (hogy is mondják ezt szépen?) semmiféle rosszért.
Miért volt ez eddig mégis jó így? Húsz év alatt a szereplők beárazták a rendszert. Senki nem is várta, hogy az új kormányok rövidebbre vegyék a hancúrozást a választókkal, viszont az önkormányzati meccs után az EP választáson kívül kiszámíthatóan nem volt semmi, ami miatt nem lehetett (volna) cselekedni, és nagy dolgokat véghezvinni. Ha bejön az ötéves ciklus, az önkormányzati választások ideje elkezd vándorolni, mint a Nap az égen, előbb távolodik a parlamenti választástól, tíz év alatt kerül a legmesszebb, és lesz pont félidőben, azután húsz év múlva lehet újra egymáshoz olyan közel, mint ahogy most van. Minden együttállás más stratégiát kíván majd. Ez nagyobb bizonytalanságot teremt, és nagyobb esélyt kínál a hibázásra vagy épp a váratlanul jó szereplésre is.
Magasabb, absztraktabb szempontok szerint a két ciklus eltávolítása mellett szólhat több érv, hiszen a demokrácia valószínűleg jobban működik, ha egy-egy voksolás inkább arról szól, ami a tényleges tartalma – bár jól tudjuk, hogy ez maradéktalanul sosem elérhető. A szokatlan időpontokban jelentkező helyhatósági megmérettetés zavaró hatása a politikai ciklus szokásos működésében ehhez képest nem tűnik nagy árnak, noha a gyakorlatban szerintem nagyon is komolyan veendő szempont lehet. Nagy kérdés persze az egész átalakítás kapcsán, hogy az önkormányzati választásoknak tétje miként alakul, mennyire marad kívánatos egyáltalán ez a politikai trófea. Nem tudom azt sem, hogy milyen átmeneti intézkedéssel érhető el az átállás. Vajon már a mostaniak kapnak egy bónusz évet? Ha így van, akkor köreikben biztos nem ütközik nagy ellenállásba ez a konkrét változó elem.
