Emlékszem, hogy kb. két hónapja valamelyik tévéstúdió előtt várva kaptam azt a fülest, hogy az MSZP párttagságán belül készült egy reprezentatív felmérés, és ennek eredménye szerint a döntő többség Gyurcsány Ferencet és nem az aktuális vezetést támogatja. Az ilyen infóknak nyilván óvatosan adok csak hitelt, még akkor is, ha a forrás hitelesnek tűnt. A most lezajlott pártszavazás eredménye meggyőzött arról, hogy igaz lehetett a hír. Megoldás helyett azonban csak a kérdőjelek száma szaporodott, a kiút a szombati eredményhirdetés óta még egy kicsit távolibbnak tűnik.

(forrás)

Nézzük először eredmény relevanciáját. Tekintsük el most Gyurcsány Ferenc állításától, miszerint a tényleges párttagság sokkal kisebb a jelenlegi pártvezetés által használt 31 ezret meghaladó számnál. Ha feltételezzük, hogy a pártszavazáson részt vett, több mint 9 ezer szavazó közé egyforma eséllyel kerülhetett bármelyik párttag, akkor ez egy brutálisan reprezentatív felmérés, amelynek eredményei nyilvánvalóan az igenek fölényét mutatják, a 78-82% közötti eredmény valóban a volt miniszterelnök mini-fülkeforradalma lehet, ahogy azt előre megmondta.

Felmerülhet, hogy a 9 ezer szavazó nem reprezentálja a teljes MSZP tagságot, mert nem kerültek egyenlő eséllyel a szavazók közé a párttagok, ugyanis az ment el szavazni, aki eleve szimpatizált Gyurcsánnyal, ettől pedig a minta torzít és lejt az igenek felé. Biztosan van ebben is valami, bár ha ránézünk az érvényességi szabályokra, akkor nem tűnik különösebben racionális döntésnek a Gyurcsány-ellenesek távolmaradása. Az MSZP pártszavazásra vonatkozó érvényességi szabályai ugyanis a jelenleg, év végéig még hatályos országos népszavazás szabályaihoz hasonlítanak. Az érvényességi küszöb nem az összes leadott szavazat függvényében, hanem az azonosan szavazók száma szerint van megállapítva, a teljes tagság negyedének kell ugyanúgy szavazni az érvényes eredményhez. Ha tehát a jelenlegi vezetés barátai abban voltak érdekeltek, hogy ne legyen érvényes a szavazás – ezt okkal feltételezhetjük –, nem kellett amiatt aggódniuk, hogy a leadott „nem” szavazatukkal hozzásegítik az érvényességhez a voksolást. Minden racionális érv szerint nekik is részt kellett volna venni, és nemmel szavazni.

Nehéz persze komolyan venni a 31 ezres tényleges tagságot a 19 ezer tagdíjat fizető ismeretében. Gyurcsányéknak egész biztosan igazuk van abban, hogy a tényleges taglétszám jóval alacsonyabb. Számoljunk csak ezer párttaggal, aki elvesztette a csekket, és azért nem fizetett csak tagságit, legyen így összesen 20 ezer a tényleges létszám. A legkisebb számú „igen” szavazatot begyűjtő kérdés esetében is 36 százaléknál járunk ebben az esetben, tehát messze a 25 százalékos érvényességi küszöb felett.

Szinte képtelenség olyan nézőpontot találni, amelyből ne az lenne kiolvasható, hogy Gyurcsány és hívei tartalmi értelemben, de facto nagyon megnyerték ezt a voksolást. De jure azonban világosan nem, a pártvezetés ennek megfelelően egy hátba veregetős ígéretet kínált csak fel, de amúgy egyértelműen jelezte: részükről az ügy lezárva. Ez a helyzet szervezeti értelemben igazi méreg. Ott az evidens eredmény, amely azt mutatja, hogy az aktív tagság nem bízik a vezetésben, de lényegében a rosszul karbantartott tagnyilvántartás mentőövével formálisan ezt a kört megúszták Gyurcsány ellenlábasai, továbbra is felszínen maradnak, de immár annak tudatában kell folytatniuk a munkát, hogy a nyilvánosság szeme láttára bebizonyosodott: nem élvezik a széles tagság bizalmát.

Kérdés, hogy a volt miniszterelnök talál-e még a párt alapszabályában olyan lehetőséget, amelyet felhasználva tovább tudja ostromolni a MSZP status quo erődjét. Nem tudni, hogy most mire készül, a Facebook oldalán ugyanis egykori titokminisztere letartóztatásával és a sárgabarack befőzésével van elfoglalva. Ha nincs újabb, a pártszavazáshoz hasonlóan ütős betámadási lehetősége, akkor egyre inkább motivált lehet a különválásban, amelyre egyébként az Index videója tanúsága szerint a hívei is határozottan bíztatják.