Ezzel a poszttal nagy késésben vagyok. Az első öt között kellett volna lennie. Mentségemre szolgáljon, hogy obsitos köztisztviselőként pottyantam a számomra meglehetősen új blogszférába. Talán ezért sem tudtam pontosan elképzelni, hogy milyen módon tükröződik majd a személyiségem az itt megjelenő szövegekben, és a rájuk adott olvasói reakciókban. Ha persze csak az utóbbiak alapján próbálnám szemlélni magam, azt hiszem, súlyos önértékelési zavaraim keletkeznének. Megtanultam ezért kiszűrni az értelmetlen és tartalmatlan kritikákat (meg persze moderálni az öncélúan mocskolókat). Azt hiszem, ez nagyjából működik is. Van azonban egy visszatérő motívum a kommentekben, amelyet talán most tisztázhatunk. A kritika különböző megfogalmazásokban, de nagyjából mindig ezt a kérdést teszi fel: és még ő nevezi magát független politológusnak? Nos, nem, nem teszem, és talán ezért ignorálom a többinél nehezebben ezt a csesztetést, mert az alapja pont az ellenkezője annak, mint amit ténylegesen teszek. Ameddig vissza tudok emlékezni, nem is neveztem magam így soha, de az utolsó hat évben egészen biztosan nem. El is mondom, hogy miért.
(forrás: 168 Óra)