Nem szerettem volna húsvétkor dühöngeni, szép az ünnep, szép az idő, a kislányom izgatottan várja a nyuszit. A rossz hírek azonban utolértek. A gyöngyöspatai történetről van szó. Hosszú és sok elemében érthetetlen eseménysor végén most megint ott tartunk, mint oly sokszor az elmúlt időkben. A félinformációkból nagyon is egész következtetéseket bátran levonó külföldi nyilvánosság ismét a szégyenpadra ültetett minket. Valaki nem teszi a dolgát. Már megint. Most persze lehet serénykedni, de a cikkek elkészültek, a fotók kikerültek, és a legdrágább PR cég sem fogja tudni teljesen lemosni a frissen ránk fröccsent fekáliát.

(forrás)

Nem szeretnék a budapesti értelmiség méltán bosszantó pozíciójából írni. Korábbi munkám miatt sokat utaztam az országban, sok emberrel beszéltem akár észak-keleten, akár délen, olyan területeken ahol a cigányság aránya jóval meghaladja az országos átlagot. Nem szépítették az igazságot. Azt hiszem, elég éles képem van arról, milyen is az élet ezekben a falvakban, bár biztosan még élesebb lenne, ha ott is élnék. Hallottam sok reményteli próbálkozásról, találkoztam remek emberekkel, akik eredménnyel tesznek a cigányokért és a cigány-nem cigány együttélésért, de láttam a cigánysorok szoc-pol csalásból épült, düledező házait, láttam a sok terhes tinilányt, a koszban játszó kisgyerekeket, láttam sok-sok reménytelenséget is mindkét oldalon.

Úgy gondolom mindezek fényében, hogy értek valamit a helyi konfliktusok természetéből, és egyáltalán nem hiszem, hogy kizárólag rasszista neonácik és liberális jogvédők összecsapásairól szólnak ezek az esetek. Sokkal inkább erőszakról és félelemről, amelyek újabb erőszakot és félelmet szülnek a bosszú és a kontrollálatlan cselekvés örök logikájának megfelelően. Miért ne lehetne megérteni azt a gazdát, akinek ellopják a terményét, és akin nem tud a rendőrség segíteni? Persze, hogy várja a segítséget, és nem lesz finnyás elfogadni annak bármilyen formáját. Miért ne lehetne megérteni azokat a cigány családokat, akik félnek, ha fura egyenruhásokat látnak masírozni a kertjük előtt? Nemrég még egy bűnözőcsoport szisztematikusan vadászott cigányokra, emberek haltak meg, épp most zajlik a per, van lehetőségünk újraélni a borzalmakat.

Mindenkinek van oka félni, és civilizált közösségekben ilyenkor egyetlen szereplő akad, amely ezt az ördögi kört szétzúzhatja: az erővel és tekintéllyel rendelkező, az erőszak monopóliumával hatásosan élni képes állam. Nem értem, hogy ezek a kétes hátterű paramilitáris szervezetek hogyan juthattak ilyen messzire. Nem értem, hogy miért nem lehetett őket hamarabb lekapcsolni úgy, hogy egyúttal a helyi biztonság is megerősödjön, ne is legyen igény a jelenlétükre. Tudom, kevés a rendőr, kevés a pénz, a paripa, a fegyver. Az is nyilvánvaló, hogy rövid idő alatt nem lehetett csodát tenni. Illúzió volt azt hinni, hogy az integráció és a helyi biztonság kérdései teljesen elválaszthatóak. A problémák globális kezeléshez nem elég még több rendőrt kiküldeni a terepre. Az okok szintjén kell orvosságot találni. Ez nyilván évtizedes feladatot jelent, de én örökké optimista vagyok, és per pillanat komolyan bízom abban, hogy az EU elnökségünk egyik prioritásaként szereplő roma-stratégia hozhat valami újat. Amihez eddig mi nemzeti szinten kevésnek bizonyultunk, arra Európa talán képes hatásosabb módon válaszolni.

Gyöngyöspata és Hajdúhadháza viszont jól körbehatárolható területek. Nem tudom, hogy tényleg itt jutott-e el a végletekig a konfliktus, vagy valamiért csak a szélsőjobb ezeket a településeket választotta ki, de a lényeg, hogy a nyilvánosság kirakatába kerültek. Most tegyük félre egy pillanatra, hogy jogos volt-e a gyerekek és asszonyok csillebérci buszoztatása, és hogy milyen egyéb motivációk lehetnek a háttérben. A lényeg most az, hogy az akcióra volt bőven elég, kétségbe nem vonható ok, és a külföldi sajtó most megint rajtunk köszörülheti a nyelvét. Simán meg lehetett volna akadályozni. Semmi szükségünk arra, hogy ránk égjen ez a történet. Jól láthatóan nincs is vége. Drávapiski egykor liberális polgármestere is a Szebb Jövőért segítségét kéri. Most kéne megfogni ezt a folyamatot. Mert mindenekelőtt vállalhatatlan, hogy bárkinek, cigánynak, nem cigánynak komoly oka legyen napi szinten félni ebben az országban.