A politikai elemzés könnyen válhat önmagát beteljesítő jóslattá. Az elemző meggyőzően leírja, hogy X szereplő Y döntése mitől lenne előnyös és hasznos, X szereplő ezt elolvassa, egyetért vele, és meghozza az Y döntést. Az elemzés ilyenkor a nyilvánosság csatornáin zajló tanácsadássá alakul. Könnyen lehet, hogy Tétényi Éva olvasta Török kolléga She? című posztját, és ettől belelkesedve elfogadta a szocialisták majálisi meghívóját. Az is lehet, hogy a szocialisták olvasták, és ezért hívták meg az egyre többet szereplő esztergomi polgármestert. Nem tudjuk, de az eredményt látjuk: egész jól egymásra találtak. Mi lehet ebből?
(forrás)
Sok szó volt már a baloldali összefogás lehetőségeiről és akadályairól itt a blogon is. Legutóbbi ilyen témájú posztomat Gyurcsány Ferenc a facebook oldalára is kitette, és ezzel meglepően sok like-ot szerzett a szövegnek. Az időközben hardcore punk rockban is utazó volt miniszterelnök meggyanúsítása sajátos módon újabb, nem várt éket vert a közeledő MSZP és LMP közé, hiszen az eredeti feljelentés a szárnyait bontogató zöldpárt egyik projektje volt, és erre a tényre az ügy kapcsán a nyilvánosság hatásosan ráhúzta a reflektorfényt.
Most egy fokkal még nehezebb olyan baloldali egységet elképzelni, amelynek az élén Gyurcsány Ferenc áll, hiába próbálja a nyilvánosságot folyamatosan izgalomban tartani akár újabb munkásmozgalmi jelszavak leporolásával is. Nem hiszem, hogy ettől az LMP lelkesedése nőne. Ők, ha hordtak is Che Guevarás pólót, már kinőttek belőle. A kérdés tehát továbbra is adott: ki lehet a legkisebb közös többszörös, milyen piacképes politikai terméket tud az ellenzék az egyre fogyó időben és a belső viták ellenszelében produkálni. Tétényi Éva szocialista majálisi szereplésével közelebb került ahhoz, hogy akár ő legyen a válasz, de a kérdőjelek még szép számmal jelen vannak.
Mi szól Tétényi Éva mellett? A magyar politikai folklór egyik visszatérő tétele, hogy itt lenne az ideje már egy nőt fontos pozícióba juttatni. Ebből kifolyólag egy-egy női szereplő körül tartós hype keletkezik, Dávid Ibolya vagy Szili Katalin korábbi bérelt helyei a politikusi top háromban ezt szépen mutatták, de tényleges politikai erőre ezt a népszerűséget egyiküknek sem sikerült váltani. Csak a nőségre építeni ennek megfelelően biztosan nem elég, de azt is rögzíthetjük, hogy hátrányt sem feltétlen jelent, ha valaki nő a magyar politikában, csak legyen ennél több is benne.
A polgármester asszony önmagában jó politikai alapanyag lehet. Építhető, formálható, rendelkezik a szükséges kompetenciákkal. Döbbenetes módon egyszerre szalonképes jobbikos, elempés és – most már tudjuk – szocialista körökben is. Még egy ilyen szereplőt nem tudnék mutatni a magyar közéletben. Mivel tudta ezt különös szimpátiamixet elérni? Leginkább „a gyenge, magányos nő bátran harcol az erős, hatalmas ellenséggel” történet hatékony, a médiát ügyesen használó újabb és újabb formában történő elmesélésével. Nem vagyok benne biztos, hogy mindez az ellenzéki összefogáshoz tartósan elég lehet.
Az ellenzéki pártok oldaláról ugyanis elképesztő méretű teljesítmény lenne Tétényi alatt egyesülni. A Jobbikkal komolyan ebben a folyamatban nem érdemes számolni, hiába is fejezték ki korábban szimpátiájukat a városvezető iránt. Gyurcsánnyal közös rendezvényen szónokolva ebben a körben nem lehet népszerűnek maradni. A maximális forgatókönyv egy passzív, hallgatólagos, utolsó pillanatban visszalépős stratégia lehetne részükről, de egyfordulós választás esetén ez nem nagyon működhet.
Több realitása van a tisztán baloldali összefogás esélyeit boncolgatni. Nehezebb ügynek a szocialisták térfele tűnik. Mi lesz a baloldal megújításával, amelyet a volt miniszterelnök saját maga programjaként hirdetett meg? Lehet ezt a háttérbe húzódva csinálni úgy, hogy a showt egy független, szocialista szemszögből akár gyanúsnak is tekinthető hátterű szereplő vigye el? Hogyan viselheti el az MSZP önérzete, hogy megint, sokadszor meg kell hátrálnia, és el kell ismernie, hogy nem volt képes potens politikai versenyzőt bemutatni a saját soraiból? Ha elég nagynak érezik a veszélyt, akkor ez mégis mehet. További fontos feltétel, hogy Gyurcsány Ferenc maga lássa be: az első sorban állva nagyon valószínűtlen, hogy győzelemre vezetheti hadait. Egy Gyurcsány-Tétényi kiegyezés ennek megfelelően érdekes folyamatokat indíthatna el, a párt maradék, Gyurcsánnyal nem szimpatizáló része is bizonyára örömmel venné, nekik ugyanis az a fontos, hogy az új miniszterelnök ne váljon újra főszereplővé, de jobb ötletük saját házuk táján szemmel láthatóan nekik sincs.
Az LMP Gyurcsány hátralépését, és egy független egyesítő szereplő élre tolását valószínűleg megkönnyebbüléssel fogadná. Nem tudni persze, hogy mi lehet Tétényi Éva pozitív programja, azon kívül, hogy „a hajléktalanok gondozzák a virágokat, az emberek pedig beszélgetnek egymással”. Azt is hallottuk a majálison, hogy „véget kell vetni annak a közpolitikai gondolkodásnak, ami Magyarország eddigi életét megkeserítette.” Igen, ezek a határozott nemek és tagadások eddig kétségtelenül jól álltak a polgármester asszonynak, de ha tényleg több politikai ambíciója van egy nagyváros vezetésénél, akkor meg is kéne lassan fogalmaznia ennek az új közpolitikai gondolkodásnak a lényegét, mégpedig úgy, hogy az tetsszen az LMP-nél és az MSZP-nél is.
