Igyekszem komolyan venni a blog címét, és erre bíztatom minden jövendőbeli olvasómat és kritikusomat is. Nem véletlen a névválasztás. Azt szerettem volna nagyon egyértelművé tenni, hogy az itt megjelenő írásaim kifejezetten szubjektív műfajt képviselnek. Sem feltétlen a politikai elemzés – szerintem létező – szigorú szabályainak, és végképp nem a politikatudományos igényű munka szigorú feltételeinek nem tervezek ezen a felületen megfelelni.
Hű maradok azonban a szó szerint vett műfaji meghatározáshoz. Webes naplót készülök vezetni. Az ok, amiért egy-egy új bejegyzést megírok, sokféle lehet majd. Nyilván gyakran fogok olyan eseményekre reagálni, amelyeket a politikai hírmédia rangos helyen szállít majd, és ilyenkor mindenkinek világos lesz, miként kerül a téma napirendre. Mivel azonban a munkám révén folyamatosan követem a közélet kevésbé látványos eseményeit, és a külföldi történéseket is igyekszem figyelni, könnyen lehet, hogy leendő olvasóim magával a témával is a blogban találkoznak először.
Röviden a motivációimról. Első nyilvános, politikát taglaló írásom 2002-ben jelent meg. Az új média tette lehetővé számomra a belépőt, mivel cikkem az interneten jött ki, egy azóta már megszűnt híroldal vélemény rovatában. Nagyjából 2004-től kezdtem a hagyományos hírcsatornákon is elemezni: televíziókban és nyomtatott újságokban. 2006 júniusától bő négy éves szilencium következett: ebben az időszakban köztisztviselő voltam, Sólyom László hivatalában dolgoztam kommunikációs és stratégiai tanácsadóként. Eleinte még próbálkoztam ebből a pozícióból is véleménycikkek írásával, de rájöttem, hogy egy ilyen kötött pályán mozogva jobb, ha nem teszem.
A 2010-es elnökváltással elbúcsúztam hivatalomtól, és újra a régi szerepemben találtam magam. A Századvég Alapítványnál lettem vezető elemző. Ez a munkám sokkal inkább a korábbi, 2006 előtti feladataimra emlékeztet, azzal a hatalmas különbséggel, hogy most már egy intézmény, kiváló, sokféle szakterületet értő kollégák, és komoly kutatási kapacitás is áll a hátam mögött. A Századvéghez lényegében hazajöttem, hiszen 2002 óta tanítok az Alapítvány által szervezett politikai iskolában, és a kollégák jelentős részét régről ismerem.
Nem csak a Századvég tette azonban könnyen emészthetővé számomra ezt, az amúgy lelkileg mindenképp megterhelő váltást. Hálás vagyok azoknak a szerkesztőknek, újságíróknak is, akik könnyen elfogadták, hogy régi-új szerepbe kerültem vissza, és ismét igényt tartottak a véleményemre. Kettőt szeretnék közülük kiemelni. A Heti Válasz már akkor megkeresett, amikor még a hivatali megbízatásom utolsó napjai tartottak. Azok voltak talán a bizonytalanság és a váltás okozta stressz legnehezebb pillanatai, és kifejezetten jól esett, hogy Stumpf István és Kéri László nyomdokaiban kértek fel állandó havi publicisztika megírásra. Ez volt az első jele annak, hogy van visszatérés a médiába elemzőként a barikád túloldaláról is.
Másik kedves hívásom pedig közvetlenül az új munkám megkezdése utáni egy-két napban talált meg: Izbéki Gábor volt a Metropoltól. Vele már az elnöki munka előtti években is sokat dolgoztunk együtt. Mindig is nagyon izgatott egy olyan lapnak véleményt írni, amelyet reggelente százezrek olvasnak azok közül, akik a munkába tömegközlekedéssel járnak – és teszik a napjuk minden bizonnyal legnyomasztóbb szakaszában.
Ezek, és a többi nyilvános felület továbbra is élnek, nem hiszem, hogy a bloggal ütnék egymást. A nyomtatott sajtónak cikket írni – még ha vélemény is az alapja – mindig nagyobb fegyelmezettséggel jár: terjedelem, szerkesztői igények, lapzárta, rendszeresség. A blog ennél nyilván több szabadságot enged, ami most, így az indulás nulladik pillanatában sok izgalommal tölt el. Nem tudom még pontosan, milyen lehet az, ha az ember a saját maga szerkesztője. Nyilván megvan a maga árnyoldala is – néha nem árt, ha valaki egy ostorral hajcsárkodik, és kritikus az írásaimmal szemben. Kritikából azonban – gondolom – itt sem lesz hiány, csak nyilván más stílusban és mennyiségben.
Igyekszem minden reakcióra figyelni, sokat frissíteni, érdekeseket és lehetőleg rövideket írni – ennél a beköszönőnél biztosan tömörebben. Visszavárok mindenkit, olvassanak sűrűn, és kommenteljenek is, ha tartalmi érvük, véleményük, kritikájuk van.
