Talán 2007-től kezdve sokat dumáltam egy Olaf Steenfad nevű figurával, aki még Rudi Zoltán mellett volt az MTV elnöki tanácsadója, amúgy tapasztalt német televíziós újságíró és vezető is volt. Volt egy víziója arról, hogy mit kéne csinálni Magyarországon. Gyakran emlegette az ORF esetét, ahol egy sajátos lázadással kikerült az osztrák állami tévé a pártokrácia befolyása alól, és elkezdtek állítólag igazi közszolgálatiként működni. Olaf tervei szépek, kidolgozottak és szerethetőek voltak. Semmi nem valósult meg belőlük. A beszélgetéseinknek azonban hálás vagyok, mert egy csomó dolgot a segítségével értettem meg. Például azt, hogy ez az egész magyar köztelevíziózás már rég el van rontva. Intézményesen 2002 óta biztosan.
(forrás)
Olaf (ahogy ebben a 2006-os MaNcs interjúban is kifejti) alapvetően kétféle közpénzből finanszírozott tévét különböztet meg, közszolgálatit és államit. Idézet az interjúból:
Az állami televízió a kormány médiuma. Vannak rá jó és rossz példák: az előbbiekhez tartozik a Voice of America és a Deutsche Welle, az utóbbiak körébe pedig a kínai vagy a kubai állami televízió. Ezek a médiumok a kormány megbízását teljesítik, amely finanszírozza a működésüket. A köztelevízió ezzel szemben nem a kormányé, hanem közvetlenül a legfőbb szuveréné, az embereké. Míg tehát az egyik esetben a kormány ellenőrzi a televíziót, a másikban – ideálisan – a televízió ellenőrzi a kormányt. A függetlenség számunkra éppen ezért anyagi természetű függetlenség. A tevékenységünkhöz szükséges forrást a tulajdonosainktól, az állampolgároktól várjuk, és hogy a pénz közvetlenül a televízióhoz folyjon be, anélkül, hogy valamilyen harmadik fél bekapcsolódna ebbe, és befolyása lenne rá.
A kulcs tehát a finanszírozás, ott dől el minden, aki már járt működő televízió közelében, az ezt pontosan tudja. Megint Olafot idézem:
A függetlenség számunkra éppen ezért anyagi természetű függetlenség. A tevékenységünkhöz szükséges forrást a tulajdonosainktól, az állampolgároktól várjuk, és hogy a pénz közvetlenül a televízióhoz folyjon be, anélkül, hogy valamilyen harmadik fél bekapcsolódna ebbe, és befolyása lenne rá. A médiatörvényben a jogalkotó rendelkezett a köztévéhez közvetlenül beérkező forrásokról, amit a fogyasztók által a televíziós készülékek után fizetendő üzemben tartási díj testesített meg. Csakhogy az elvet a Medgyessy-kormány a díjfizetés szerintünk alkotmányellenes megszüntetésével megsértette.
Nem állítom, hogy a 2002-es kormányváltás előtt az MTV és a többi közmédia maga volt a megtestesült közszolgálat. Ugyan már! Azt viszont Olaf barátommal egyetértésben állítom, hogy a 2002-es döntéssel intézményesen is kikerültek a magyar állami tulajdonú televíziók a közszolgálatinak tekinthető bugyorból és átkerültek az un. államiba. Ezzel még nincsen feltétlenül leírva az elmúlt 9 év MTV-s vagy Duna TV-s teljesítménye, ahogy Olaf is mondja, lehet ezt is jól csinálni, csak azt ne állítsuk, hogy ez így közszolgálati volt, mert nem volt az.
Olvasom Tóta W-t, mindig jókat röhögök a szövegén, most is, de az egész alapállással viszont nem tudok egyetérteni. Úgy néz az ő olvasatában ki, mintha eddig virágzó közszolgálati műhely működött volna, amelyet most a jobboldali kormány dúlása kerget szét. Én közel öt évig álltam a barikád túloldalán. A köztársasági elnök sajtójáért felelős köztisztviselőként nincs meg bennem a feltétlen és kritikátlan szolidaritás az újságírókkal. Nagyon sok újságíró barátom lett a munkám során, sokak a tiszteletemet is kivívták maguknak, de megismertem egyúttal a kis piszkoskodások válogatott eszköztárát, a finom kiszúrások és csúsztatások kifogyhatatlan tárházát.
Sokakat sajnálok a most elbocsátottak közül, az empátiám természetes módon erős, nálunk is van újságíró a családban. Túlzásnak tartom viszont a beállítást, amely szerint most érne véget a közszolgálati tévézés Magyarországon. Eszembe jut egy régi emlék. 2001, Prága, 150 ezer ember tüntetett az ottani köztévé új kinevezett vezetője miatt, mert „veszélybe került az intézmény függetlensége és közszolgálati jellege”. Akkor ott ez még jelentett valamit. Hogy itt és most mennyit jelent ez az egész, annak szerintem van egy nagyon egyszerű tesztje: nálunk hányan lennének hajlandóak kimenni tüntetni az MTV-ért? A válasz jelenleg nullának tűnik, és ez biztosan nem csak a hőség miatt van.
Vitatkozom Tóta W-vel, de egyvalamiben nagyon igaza van. Ha már így alakult, ha már ezek a csatornák az állam faliújságjává váltak, akkor ezt a dolgot legalább csináljuk reális költségekkel, tehát tört részével az eddigi pénznek. Azt már én teszem hozzá, hogy akkor ezek a csatornák ne is próbáljanak versenyezni a kereskedelmi társaikkal, mint ahogy – valamit nagyon félreértve – tették ezt a múltban jó párszor. Itt a híradó tényleg kezdődjön azzal, hogy mi volt a Parlamentben, mit döntött az AB, merre járt a miniszterelnök, mit reagált az ellenzék. Tudom, hogy a többséget a láncfűrészes gyilkos sokkal jobban érdekli, de azt megkapják a többieknél úgy is hatalmas mennyiségben.
Az utolsó 100 komment: