Az EVA megszüntetésének politikai története önmagában is izgalmas volt az egymással vitatkozó kormánypárti szereplők nyilatkozataitól. Igazi nagy üggyé, már most számtalan publicisztikát és blogbejegyzést ihlető történetté azonban nem ettől vált. Egy olyan adózási mód bukhat el a kivezetésével, amely épp annak a véleményformáló körnek jelentett nagy előnyt és könnyedséget, amely nagy befolyással lehet a közhangulatra.

(forrás)

Egy gyors coming out az elejére: nekünk is evás családi cégünk van, és nagyon nem hiányzik az egykori gyötrelmes költségelszámolás, bonyolult adózás, parázás attól, hogy minden rendben van-e. Mindezek hiánya miatt nagyon szimpatikus volt az EVA opció, de van egy olyan szexepilje is, amely nem igazán domborodott ki a közeli elvesztése miatt búslakodó véleményekben: kevesebb adót kellett így fizetni. Biztos ez? – kérdezheti vissza a mindig gyanakvó olvasó. Nem vagyok adószakértő, de itt elég szépen elmagyarázzák, hogy mi a helyzet. Lehet játszani a kalkulátorral, amiből például kihozható, hogy az átlagos magyar evázó az évi bruttó nyolcmilliós bevételével akkor járhat csak jobban a társasági adó hatálya alatt, ha bevételének több mint 25 százalékát költségként el tudja számolni.

Aki pedig a véleményformáló bizniszben utazik, annak jellemzően az elszámolható költségei alig haladják meg a nullát. A bevételek egynegyedét meghaladó költségszámla elszámolása ebben a körben pedig felér egy olyan bátorságpróbával, amelyet senkinek nem tudok nyugodt szívvel ajánlani. Így kalkulált valószínűleg a döntéshozó is. A szoros költségvetési tervezésben minden kivétel, minden ok nélkül kedvezményezett kör előbb-utóbb kilóg. Az evások ajándék adókedvezménye is ennek eshetett áldozatul.

Értem és könnyen azonosulok az EVA egyszerűségét sirató álláspontokkal, de legyünk őszinték! Ebben az adózásban nem az egyszerű adminisztráció volt az igazi bónusz, hanem az, hogy kevesebbet kellett fizetni – amúgy elég nehezen igazolható alapon.