Érthető módon a görög válság történetének legújabb csavarját, a népszavazás-epizódot a legtöbb cikk a gazdasági hatása oldaláról elemzi. Nem csodálkozom azon, hogy mindenhol a világban most az euró jövője sokkal izgalmasabb kérdésnek tűnik, mint a görög belpolitikai okok keresése. A legtöbb írás elintézi azzal Jeórjiosz Papandreu népszavazásos ötletét, hogy „meglepetést” okozott. Tényleg meglepő lenne, hogy a kortárs Európában példátlan politikus dinasztia harmadik generációjához tartozó görög kormányfő nem sétált be feltett kezekkel a politikai karrierje biztos végét jelentő uniós megállapodás végrehajtásába?

(forrás)

Semmi gond nem lett volna az elhamarkodott optimizmust kiváltó múlt heti megállapodás végrehajtásával, ha Görögország élén egy válságmenedzseri megbízást teljesítő, különösebb politikai előélettel és további ambíciókkal sem rendelkező vezető állna. A legifjabb Papandreu biztosan nem ilyen. Nagyon nem. Hasonló nevű nagyapja háromszor volt rövidebb ideig 1944 és 65 között miniszterelnök. Édesapja, Andreas pedig kétszer, de sokkal hosszabb időn át. Ebben a családban nem hirtelen ötlettől vezérelve válik valaki politikussá. Nem egész 60 évesen a legifjabb Jeórjiosz pedig biztos nem kész még arra, hogy végleg felhagyjon ezzel a tevékenységgel. Főleg nem ilyen dicstelen módon.

Most hagyjuk az egyre általánosabb, és sokszor igazságtalan görög-cikizést lustaságról és megérdemelt bajokról. Hagyjuk azt is, hogy a tervezett megszorító intézkedések közül egy-kettő magyar szemmel inkább vágyakozást és kevésbé borzongást vált ki – gondolok itt a nyugdíjak 1000 euró felettirészének 20 %-os megvágására. Most egy pillanatra ezt mind tegyük félre, és gondolkozzunk Papandreu miniszterelnök fejével. Ha végrehajtja a csomagot, akkor azért megy a politikai süllyesztőbe. Ha nem hajtja végre, akkor ugyan öt percig a vállán hordozná őt Athén feldúlt, hónapok óta keményen tüntető és sztrájkoló népe, de amikor minden pénzcsap hirtelen elzáródna 10 perc múltán, az összes felelősség is hirtelen az ő nyakába szakadna és a vége megint csak ugyanaz lenne: süllyesztő.

A népszavazás ötlete majdnem minden külső szemlélő szemében abszurd és őrült vállalkozásnak tűnik. Nem értik a nagy európai pénzügyi és politikai központokban. Talán azért, mert annyira leírták már – a helyzetét tekintve egyébként érthetően – Görögországot, hogy már nem is úgy számoltak vele, mint egy olyan normális közösséggel, ahol még van szerepe a politikai racionalitásnak. Érdekes hangulatú lesz ma este az a megbeszélés, ahová Papandreu azután érkezik, hogy előtte órákig a döntését követő válság miatt tanácskoztak a legnagyobb európai vezetők. Nem lesz könnyű bármit is mondania, de egy érve éppenséggel lehet: én is csak egy politikus vagyok. Már a nagyapám is az volt.