Eredetileg a svájci bicska és a nagy magyar benzinkútlánc kapcsolatáról szerettem volna egy pikáns történetet elmesélni, de a tegnapi rögzített árfolyamos végtörlesztős bejelentés után ebből csak Svájc marad, meg az ő jó öreg devizájuk. Majd talán visszatérek egyszer a bicskás témával, de ha már bedobtam, akkor most inkább nézzük meg, hogy a lakáshitelesek megmentésének legújabb ötletétől a jelenlegi ismereteink alapján kinek a bicskája fog kinyílni, és miért.

(forrás)

Abban talán még nincs vita, hogy az utóbbi hónapok legforróbb politikai témája volt a devizahitelesek megmentése. A július végi, augusztus eleji frankárfolyam-roham további erőteljes lökést adott a különböző irányú aggodalmaknak. Valamennyi ellenzéki párt a kormányoldal lépéseit kevesellte, lényegében egyes számú támadási felületként használták az ügyet. Nem véletlen ez, hiszen értékes szavazók százezrei számára mostanra hatalmas problémává vált a devizahitelek törlesztése, így a megoldás keresése az ő szimpátiájukért folytatott komoly téttel rendelkező harcszíntérré vált.

Az eddig bevetett megoldások, élükön az árfolyamgáttal, nem próbálták senkivel kifizettetni a bukót. Ezekre volt az egyöntetű ellenzéki válasz, hogy elégtelen lépések, ennél több kell. Márpedig ami ennél több, ott már valaki fizet. A játéknak három szereplője van: háztartások, bankok, állam. Most a háztartások fizetik a szerződésüknek megfelelően a bukót. Ha az az igény, hogy ez ne így legyen, akkor vagy az állam, vagy a bankok jönnek. Ha az állam beszállna, borul az amúgy is késhegyen billegő költségvetési egyensúly. A pálya így beszűkül: vagy a bankok jönnek megint, vagy minden marad úgy, ahogy volt, legfeljebb további kenegetéssel lehet valamit cselekedni, de arra mindig ott lesz az obligát ellenzéki válasz: nem elég.

Nem ismerünk minden részletet, én is inkább kérdéseket látok a tegnapi bejelentés után, viszont a kritikák első hulláma szerintem nem reális. A bankrendszer stabilitásáért aggódni, a befektetői megítélés miatt félni joggal lehet, ezeket a hangokat értem. Az viszont szerintem nem áll meg, hogy ezzel a döntéssel kizárólag egy szűk, módos réteg lesz a haszonélvező, a többi devizahiteles meg még jobban szív.

Nyilván nincs mindenkinek ott a bankszámlán az egész tartozás összege, ez igaz. Azt is tudjuk azonban, hogy az utóbbi időszakban látványosan nőttek a lakossági megtakarítások. Azoknál a devizahiteles családoknál is, ahol nincs teljesen élére állítva a költségvetés, nőhettek a megtakarítások, mert a kiszámíthatatlan árfolyamhelyzetre biztonsági tartalékkal készültek. Amúgy normális időkben a hitelszerződések egy része végtörlesztéssel végződik. Nem kell ehhez zsír gazdagnak lenni, de a hosszú futamidő alatt a családdal kedvező pénzügyi hatású váratlan események is történhetnek, pl. öröklés, kifutó életbiztosítás, jól alakuló karrier, stb. Egy devizahitel esetében azonban ma még ilyen feltételek esetén sem tűnik racionálisnak végtörleszteni, mert ez azzal jár, hogy az adós a maradék hitele teljes árfolyamveszteségét realizálja.

Mi következik ebből? Még az is vár, akinek már nagyjából meglenne a pénze a visszafizetésre. Ráadásul nyilván nem valamilyen okosabb, hosszú távú befektetésben, hanem sima, alacsony kamatú bankbetétben, hogy bármikor mozgósítani lehessen a pénzt, ha az árfolyam épp kedvezően alakul. Ebből az a fura helyzet alakul ki, hogy sokaknak egyszerre van ketyegő devizahitelük, és a törlesztéshez elég (vagy mondjuk családi összefogással eléggé tehető) pénzük bankbetétben. Itt landolhatott a kifizetett reálhozamok egy része is, itt pihenhet a háztartásoknál hagyott SZJA-ból is egy kevéske. A kormánypárti javaslat ezeket a beragadt pénzeket megmozgathatja. Közvetlen gazdaságélénkítő hatása ennek a lépésnek nem lesz, hiszen a családi megtakarítás elmegy törlesztésre. Ami talán reményt keltő lehet, az ezeknek a családoknak a további sorsa. A bizonytalan összegű törlesztések végével megnő a mozgástér, beindulhat az elhalasztott fogyasztások bepótlása, beruházás, gyerekvállalás, ilyesmi.

Azt sem hiszem, hogy akinek nincs vagy nem elég a megtakarítása a végtörlesztéshez, annak ne lenne lehetősége forinthitelhez jutni. A rendesen törlesztő háztartások nincsenek BAR-listán, feltételezhetjük, hogy a többségük továbbra is hitelképes. Elsőre úgy tűnhet, hogy a devizahitelező bankjuk nem lesz érdekelt abban, hogy finanszírozza forint alapon a végtörlesztést, ami neki bukást hoz. Csakhogy szerintem több pénzintézet is megpróbál majd erre a hirtelen megnyíló piacra rálibbeni, így a bank nem tudja megúszni az alacsony árfolyamú végtörlesztést, mert adott esetben más ezt megfinanszírozza az adósnak. Akkor már viszont jobban jár azzal, ha maga ad hitelt, és legalább ennek a kamatnyeresége nála csenget tovább.

A devizahitelesek körén belül tehát szerintem nem nyílik a bicska, így vagy úgy, de élni fognak a lehetőséggel. Nyilván a bankoknál nyílik leginkább a penge, az ő hangos ellenállásukat az sem fogja halkítani, hogy a devizahitel-szerződések eltűnésével egy kockázatos, és sok jövőbeli bedőlés lehetőségével járó ügyfélkörtől szabadulnak meg. Az ellenzék számára is bicskanyitogató a fejlemény, mert egy fontos pofozógépet veszíthetnek el. Különösen a Jobbik számára lehet fájdalmas a dolog, hiszen ők most komplett kampányt készültek arra építeni, hogy a bankok nagyobb szerepvállalását követeljék a devizahitelek rendezésére, de a két másik pártnak is bőven voltak ötleteik, amelyeket még hosszan tudtak volna ismételni az ősz folyamán.