Teljesen szubjektív vélemény: nem szeretem a nyílt leveleket. Valaki vagy levelet ír a másiknak, ami egy személyes, diszkrét műfaj, vagy kiáll a nyilvánosság elé, és közöl valami olyat, amely mindenkire tartozik – a kettő nehezen fér össze egymással. Talán az Elnöki Hivatalban begyűjtött tapasztalataim miatt alakult ez ki nálam. Akkor az volt az érzésem, hogy az államfőnek írt nyílt levelek szerzőinek mindig valamilyen idétlen hátsó szándéka volt, meg hogy normális ember ezt a műfajt messziről elkerüli. A nyílt levelet író lelkivilága szerintem arra hasonlít, aki a buszon jó hangosan veszekszik a másikkal, és közben folyamatosan körbetekinget, hogy akik még hallják, azok mennyire látszanak egyetérteni vele. Most a Demokratikus Charta Schiffer Andráshoz írt nyílt levele is megerősítette bennem ezt a viszolygást. Mindez persze önmagában nem túl érdekes, az viszont már igen, hogy a szóban forgó levél írói mit akarhattak elérni akciójukkal. Mert azt biztosan nem, amit a levélben kérnek.
(forrás)
A blogvilág nagyjait minden esetre megosztja az ügy. Gréczy Zsolt elküldi a fenében Schiffert, azzal vádolva egyebek mellett őt, hogy a Fidesz által pártja számára gyűjtött kopogtatócédulák miatti hálája vezérli (ja, és a Jobbikos együttműködést igazoló fénykép becsatolásával valami egészen szórakoztatóan szürreális magasságokba emelkedve), Varánusz pedig elküldi a fenébe a chartásokat azzal zárva posztját, hogy „Esetleg áruljátok el, mert kínoz a kíváncsiság: ha Fletónak ilyen barátai vannak, minek neki Orbán ellenségnek?” A sukorói feljelentés mindenféleképp különös jószág. Abban a koordinátarendszerben, ahol mindenki kizárólag a pártos érdekétől vezérelve cselekszik, nehezen helyezhető el. Egy baloldali aspirációkkal rendelkező politikai szereplő bántja a baloldal egyik – ugyan megkopott fényű, de mégis – ikonját?
Nem tudom megállapítani, hogy Schiffer mennyire volt anno tudatos, amikor feljelentését megtette, de sikerült neki ezzel egy rendkívül hasznos hivatkozási alapra, politikai tőkével felérő jó pontra szert tennie. Ha ezután ugyanis bármilyen más, például kormánypárti köröket érintő zsiványságra nyit tüzet, könnyedén vissza tud mutatni a sukorói történetre: mi színektől független azt támadjuk, aki szerintünk megérdemli. Ez könnyen eladható a „lehet más a politika” szellemeként, jelentsen bármit is aktuálisan a párt neve.
Amit a chartások kérnek Schiffertől, az ennek a tőkének a feladása, lényegében nyílt kiállás Gyurcsány mellett az LMP-től. Szerintem Bauer Tamás és többiek is sokkal rutinosabb politikusok annál, hogy ezt ne rakták volna így össze tíz másodperc alatt. Itt csillan meg a bevezetőmben is említett hátsó szándék, a nyílt levelek jellegzetes vonása, azaz kérnek valamit, de közben tudják, hogy az nem teljesülhet, és épp ezzel a nem teljesüléssel akarják a valódi, rejtett céljukat elérni.
Mi lehet ez a rejtett cél? Reálisan a Gyurcsány Ferenc mögött állók most két frontot tekinthetnek fontosnak. Az egyik az MSZP Gyurcsányt elutasító része, a másik az LMP. Mindkettő veszélyt jelent a volt miniszterelnök politikai ambícióira. Az MSZP többi része esetében ez a veszély evidens: közvetlen, nyílt ellentét feszül közöttük. Az LMP nem ennyire direkt konkurens, de az utóbbi idők fejleménye – ahogy erről itt is sok esett más – azt mutatják, hogy az ökopárt is bejelentette igényét a baloldal megújítására. A nyílt levél lényegében mindkét problémát kezelésbe veszi. A baloldali publikumot emlékezteti arra, hogy az LMP-vel nincs minden rendben, ezzel próbálva lassítani térnyerésüket. A téma felvetése egyúttal nehezíti az életét azoknak a Gyurcsánnyal szemben álló szocialistáknak is, akik talán óvatosan elkezdték keresik az együttműködés lehetőségét az LMP-vel.