Coming out: nagy gyümölcsjoghurt-evő vagyok. Egész pontosan minden reggel egy pohárral bedobok ebből a kellemes tejtermékből, másra nincs is nagyon idő, ehhez viszont ragaszkodom. A reggel érzékeny időszak, közvetlenül felkelés után az ember még szívesen fogad egy minimális kényeztetést, ha már az ágyból kényszerrel ki kellett jönni. Ennek megfelelően nem mindegy, hogy milyen az a joghurt. Az évek során egész sok tapasztalatot gyűjtöttem (olyan ez, mint a borivás, azt sem lehet sem könyvből, sem tanfolyamon megérteni), kialakultak a preferenciáim, kicsit most utánanéztem, hogy mit is eszem, és továbbgondolásra érdemes érdekességeket találtam.
(forrás)
Nálam is úgy indult a joghurtevés, mint – felteszem – a legtöbb kezdőnél. A szupermarket megfelelő polcán különösebb gondolkodás nélkül megtaláltam azt a márkát, amelyet a reklámok is sulykoltak, nem is tűnt drágának, meg el is voltam vele, ettem jó hosszan a nagyipari terméket. A próba kedvéért, ha nagy ritkán piacon jártam, vettem házi vagy inkább manufakturális magyar joghurtot, és bizony rácsodálkoztam. Sokkal finomabb volt, még akkor is, ha a mindenféle piros gyümölcsös verziók nem voltak annyira pirosak, mint a multik termékei. Ma már, sok összehasonlítás után tudom, hogy egy eper vagy málna joghurt magától csak halványrózsaszín lesz, az élénkpiros színt, ami amúgy guszta, a jófajta E-k adják hozzá, ami persze kell a francnak.
Lassan váltottam, és ennek két oka volt. Egyrészt a tehetetlenség. Nagy közértben veszem meg a napi élelmiszerszükségletemet, ott meg nem lehet kapni ezeket az elképesztően finom, kis magyar tejüzemekben készülő joghurtokat. A másik ok inkább gyanú volt. Ami ennyire jó és kisszériás, az biztos sokkal drágább is. Tényleg nagyobb volt az árcédulán szereplő szám, de a mennyiség is többnek bizonyult. Itt már matekra lett volna szükség, amit a jámbor vásárló rohanó döntései során csak korlátozottan alkalmaz. Most, a poszt miatt néztem utána, hogy tényleg mi a helyzet. Korábban vettem biopiaci gyümölcsjoghurtot is, nagyon finom volt, de tényleg elég húzós ára is volt. Inkább rászoktam két másik típusra. Az egyik egy kis házi tejbolt a közelünkben saját dolgaikkal, a másik pedig egy egyre több helyen kapható, de rendes közértben nem elérhető magyar termék. Ötletszerűen hol az egyikből, hol a másikból veszek.
A csel pedig a következő: ezek a házi cuccok mind 250 g-osak, a multi által előállított, minden közértben kapható pedig 150 vagy 125. Utóbbi persze per pohár olcsóbb, de ha a Ft/kg-ra megnézem, jön a döbbenet: a finom házi magyar olcsóbb! Nem tudok alapos terméktesztet produkálni, de itt nagyon jól össze van szedve minden, az én egyik kedvencem is dobogós. Két tanulság ebből a komoly összehasonlításból: egyrészt, ami nagyon olcsó a közértben, az nem is felel meg a gyümölcsjoghurt kategóriának, mivel nem igazi gyümölcsből készül. Másrészt, minél nagyobb cég gyártja a terméket, annál több összetevőből áll. Amiből én rég kiszerettem, az pl. 13-ból, az aktuális kedvencem pedig 4-ből. Ebből eredhet a csábos szín, és a hosszabb eltarthatóság a nagyipari esetében, de ezzel együtt jön egy kis rosszérzés is: biztos, hogy arra sok mindenre, ami még pluszban ott van, tényleg szükségünk van?
A tanulság nem egyszerű. Ami biztosnak látszik: gyümölcsjoghurt esetében sikeresen el tudják adni a rosszabbat és drágábbat, mert egyrészt azt ismerjük jól, másrészt ahhoz jutunk hozzá a szokásos beszerzési csatornáinkon. Ezzel a kis okoskodással én csak bíztatni szeretnék mindenkit, hogy legalább időnként térjen le ezekről a szokásos csatornákról, és könnyen lehet, hogy csodára bukkan. Igen, gyakrabban kell boltba, menni, mert ezek a házi cuccok nem tarthatók el olyan sokáig. Viszont a bolt ott lehet a közelben, lehet, hogy nem is kell buszra vagy autóba szállni. A boltos nénivel, bácsival meg el lehet beszélgetni, esetleg még kóstolót is fog adni, és lehet, hogy ez a vásárlás máris nem a gyűlölt nyűg lesz parkoló kereséssel, meg sorban állással a pénztár előtt. Arra már nem is feltétlen kell gondolnunk, hogy ezzel magyar kistermelők, kis élelmiszer-feldolgozók megélhetését biztosítjuk. Tényleg nem hiszem, hogy hazafias alapon lehetne tömegével a fogyasztói döntéseket befolyásolni. Ez inkább következmény lesz, és nem ok. Motivációnak legyen annyi elég, hogy olcsóbb és finomabb. Kell ennél több?
