Őszintén szólva én vártam az MSZP szombati választmányi ülését, mert izgalmas kérdésnek találtam, hogy mi lesz Gyurcsány Ferenc még tavaly októberben bejelentett platformjának a sorsa. Azt is gondoltam, hogy ez a döntés alapjaiban határozza majd meg a szocialisták jövőjét. Erről elmélkedek ebben a korábbi bejegyzésben. Most, hogy megvan az eredmény, egyet kell, hogy értsek a főszereplő saját, Facebookon közzétett értékelésével, miszerint „semmi egetverő nem történt”.

Ahhoz, hogy a történet fontosságát, hírértékét bármennyire is megérezzük, legalább kellett volna néhány kibeszélő ülésre siető fej, valami kiszivárgó vita, egy szerző nélküli dokumentum, amelyet befúj a szél valamelyik jobboldali médium postaládájába. De nem. Semmi. Úgy tűnik, már a szocialisták sem a régiek. Valaki valahogyan nagyon rendet csinált a soraik között. Szombaton nyilvánvalóan semmi nem dőlt el. Amikor bő egy hete nagybeszédet tartott a volt miniszterelnök, már minden bizonnyal akkor kész volt a döntés. Ez állhatott a határozott kijelentések, a kétséget nem hagyó megfogalmazások mögött.

Nincs is mit ezen csodálkozni. A szocialisták saját koordinátarendszerén belül racionális döntést hoztak. Véget kellett vetni egymás fúrásának, a felelősség felhánytorgatásának, hiszen e nélkül is éppen elég nehéz helyzetben vannak. Csak az volt a kérdés, hogy kinek lesz elég ereje, elég tekintélye ahhoz, hogy az asztalra csapjon, és azt mondja: rendben, mindenki kiőrjöngte magát, de most már más dolgunk van. Nem tudom, hogy milyen érvekkel, milyen meggyőző munícióval tudta ezt megtenni, de az asztalra csapó kéz gazdája immár egészen biztosan Gyurcsány Ferenc volt. Szerintem nem kell nagy összeesküvés-elméleteket gyártani. Valószínűleg elég volt egy jól megválasztott pillanatban azt a kérdést feltennie a volt miniszterelnöknek övéihez: fiúk, mondjátok akkor meg, ki, ha én nem?

És tényleg, hol van még egy szónok a baloldalon, aki ennyi közbetapsolást tud kicsikarni hallgatóságából? Alig tudta szegény elmondani a beszédét, annyira szerették. A ballasztok, amelyek a kormányzati munka, 2006 ősze és a kényszerű lemondás formájában lehúzzák, úgy látszik, még mindig kevesebbet nyomnak a mérlegen, mint a másik serpenyőben az az egyszerű tény, hogy a baloldal elmulasztott az elmúlt években kinevelni bármilyen ütőképes utánpótlást.

A régi-új vezetőben most ismét elsősorban az Orbán-faló harcost láthatják az ellenzék támogatói. Ez azt az illúziót keltheti, mintha visszatérne a 2006 tavaszi párharc, és ismét két politikai személyiség küzdelmére lehetne redukálni a magyar belpolitikai történéseket. Meggyőződésem szerint ez nem lesz azonban így. Gyurcsány terheitől és széles körű népszerűtlenségétől nem lehet eltekinteni a politikai versenyben, és szemmel láthatólag ettől maga a volt miniszterelnök sem kíván eltekinteni, erről szólt az évértékelő beszéde is. Lehet ebből a felállásból újra sikeres magyar baloldal? Nagyon kétséges a vállalkozás. Tudni kéne ehhez, hogy milyen alkuk révén sikerült ebbe az angyalian békés és egyetértő állapotba hozni a pártot. Mit kellett vajon Szanyi Tibornak mondani ahhoz, hogy felhagyjon a gyurcsányozással? Lehet, hogy zárt ajtók mögött mondott egy jó beszédet a volt miniszterelnök?

Fakultatív kérdés a szervezeti ügyek iránt érdeklődőknek: a szocialisták alapszabályában az áll (35. §, 1. bekezdés), hogy „A platform a párt egyes tagjainak politikai nézetközösségen alapuló, a párt programjának, irányvonalának bizonyos elemeit érintően önálló, másoktól eltérő véleménnyel rendelkező nyilvános csoportja. A platformhoz csak párttagok csatlakozhatnak.” Ez összevetve a 36. § 2. bekezdéssel, miszerint „A tagozat tagja lehet olyan pártonkívüli is, aki Magyarországon más politikai pártnak nem tagja” elég világosan kiugrasztja, hogy platform esetében a külsősök létével nem számol az MSZP legfőbb dokumentuma. Na, már most, nem más mint a jelen témában igazán autentikusnak tekinthető Gréczy Zsolt írja blogjában, hogy a „Demokratikus Koalíciónak közel 1500 párttagja, a pártoló tagokkal együtt a létszám megközelíti az 5000-et” (sic). Egy kis fejszámolás, és kijön, hogy 3500 Gyurcsány-követő státusza ennek megfelelően meglehetősen kétséges. Volt korábban olyan vélemény is, hogy ilyen háttérrel a platform alapszabály ellenesen működne, ezért nem is dönthet az országos nyilvántartásról a választmány. Két lehetőség van: vagy én értek valamit félre, és ez egyáltalán nem is probléma, vagy annyira erős volt az az érv, amelyet Gyurcsány Ferenc bedobott, hogy az még egy kis alapszabály-ellenességet is le tudott győzni.