A Kumin szerint blog eddigi igen rövid életének legsikeresebb bejegyzése a Mi van a szélsőjobboldallal? című volt szinte minden mutató (oldalletöltés, kommentek, lájkok) tekintetében. Felbuzdulva ezen a tapasztalaton elhatároztam, hogy seregszemlét tartunk, végigmegyünk a teljes hazai politikai palettán.

Most azért a balközép (érzem, hogy kicsit furán hangzik, talán mert szélsőbal – eltekintve TGM-től – nincs) került sorra, mert a párt háza tájáról figyelemre méltó hír érkezett: megalakult (egész pontosan megkezdte megalakulását) a párt un. alterglob tagozata. A hírről a szocialisták vonatkozásában jól értesültnek minősíthető Népszava egyenesen úgy számolt be, hogy „új korszak kezdődött az MSZP-ben”. Még ha az ügy valódi relevanciáját tekintve gyanús is volt, hogy a média fősodra lényegében átaludta az eseményt, egy ilyen bombasztikus hírlapi cím mögé minimum illik kíváncsian bekukkantani, és fürkésző tekintettel körülnézni.

A startpisztoly eldördülésének hangulatát talán a Mandiner cikke ragadja meg a legjobban, de igazából a finoman drukkoló és a különböző hőmérsékleten fikázó beszámolók közötti objektív szürkületi zónából semmi nem olvasható az eseményről. Nyilván nem a távolságtartó leírás reményében, de körülnéztem az MSZP honlapján is: ugyan, mi hír hivatalosan az alakuló tagozatról? A múltkori EBESZ-es epizód óta triplán figyelek, de minden keresési fortély bevetése után is arra jutottam, hogy az mszp.hu alatt egy árva mukk sem található erről az eseményről a január 24-ei esti állapot szerint.

Az egész történetben persze véletlenül sem az az érdekes, hogy bármely okból milyen híre van egy pártos rendezvénynek. Az Alterglob esete inkább egy sokadik, és talán nem is annyira fontos tünete a szocialisták poszttraumás stressz szindrómájának. A trauma a tavaszi választási vereség volt, amelyet jól érzékelhető és mérhető módon nem sikerült a pártnak még feldolgoznia. A viselkedési zavar egyik legfontosabb szindrómája Gyurcsány Ferenc ősz óta tartó párhuzamos építkezése, amelynek fontos állomása volt a Demokratikus Koalíció Platform megalakulása (egész pontosan a megalakulásának a kezdete).

Hogy mi ez a zárójeles fontoskodás immár másodszor, amikor Gyurcsány platformjáról még az MSZP hivatalos híre is azt mondja, hogy „megalakult”? Ismét egy kis birkózás következik a honlappal, és egyúttal a párt alapszabályával. Attól ugyanis még sem platform, sem tagozat nem alakulhat meg a szocialistáknál, hogy ezt a lelkes alapító tagság kimondja. Szükséges még ehhez a párt második legerősebb szerve, a Választmány áldása is. Erre úgy bukkantam rá, hogy az mszp.hu tagozatok rovatában kerestem az Alterglobot, hátha ott van valami hivatalos információ róluk. Nem találtam, de azt gondoltam, kicsit hosszított a hétvégéjén a honlap-felelős, ezért nincs még ez rendesen megcsinálva. Azután rákattintottam a platformok oldalára is, ahol viszont már némi megrökönyödéssel tapasztaltam, hogy a volt miniszterelnök szerveződésének, amely októberben kezdte alakulását, sincs nyoma.

Választmányi ülés már volt azóta, utoljára december 11-én, ahol szó is volt a Demokratikus Koalícióról, de egy obskúrus magyarázat („a testület elfogadja a tagozatok és platformok minősítő bizottságának azon szempontrendszerét, amely alapján a következő időszakban minden párton belüli szerveződést megvizsgálnak, és egyeztetnek velük a tevékenységükről, illetve a működésükről“) kíséretében azt tudatták a résztvevők a nyilvánossággal, hogy februárban születhet meg a döntés a Gyurcsány Ferenc vezette platform sorsáról. Érdemes lehet figyelni tehát az elkövetkező hetekben, és akkor talán fény derül az időhúzás tényleges okára is.

Mindez persze csak néhány tünet. Az igazi probléma az, hogy a szocialisták körében az idő múlásával sem jutnak közelebb annak az egyszerű kérdésnek a megválaszolásához, hogy akkor most hogyan tovább. A platformok és tagozatok alapítása ezen a fokon már nehezen írható le a sokszínűség és a belső demokrácia virágzásával (ha jóváhagyja a Választmány, akkor Gyurcsányé lesz a nyolcadik platform, az alterglobosoké pedig a huszonnyolcadik tagozat). Amikor a szakpolitikák képviseletére hivatott tagozatok között megjelenik egy teljesen önálló, a párt talán még azonosítható poszt-harmadikutas fősodorától nyilvánvalóan markánsan eltérő értékvilágú alakzat, akkor jogos lehet a kérdés: ki fog itt rendet tenni?

Mesterházy Attila? Nyilván illik vele kezdeni a sort, hiszen hivatalosan ő jeleníti meg a pártot. Miután tét nélkül gyakorlatozhatott tavasszal, hogy milyen kampány-főszereplőnek lenni, a vereség utáni időszakra nem sok mondanivalója maradt. Egyensúlyozni próbált Gyurcsány és az őt támadók között: közvetlenül a választásokat követően sok volt köztük a feszültség, de azért októberben már ott volt Mesterházy a Demokratikus Koalíció megalakulásán. Kitartó és a karrierjét jól menedzselő politikus, de a magyar baloldal megújítását tőle várni biztosan túlzás lenne.

Gyurcsány Ferenc? Ő a szocialisták legizgalmasabb terméke az utóbbi húsz évben, ehhez semmi kétség nem férhet, de olyan ballasztok húzzák vissza, amelyek lehetetlenné teszik, hogy vezetésével a párt, vagy bármilyen életképes baloldali formáció felfelé kapaszkodjon. Kormányzásának története mellett teher még számára, hogy Európa fontos országaiban sorra megbukott az az eszmei irányzat a baloldalon belül, amelynek magyarországi képviseletére vállalkozott. Létező rajongótábora bármilyen tényleges politikai akcióhoz kevés, saját imidzsét és politikai céljait pedig olyan szinten kéne újrafényezni, amely a politikában csak rendkívül különleges együttállások esetén szokott sikerülni.
 

Szanyi Tibor? Talán furcsa őt a két fönti szereplő árnyékában említeni, mégis ide kívánkozik a neve, hiszen ő most a legaktívabb, legfrissebb szocialista politikus, állandó mozgásban van, szókimond, beszól, és a kiindulópontunkul választott Alterglob alakulásánál is ő asszisztált. Szanyinak természetes politikai ösztöne van, ebben egy kicsit hasonlít Horn Gyulára, de közel sem olyan tehetséges, mint a betegágyát nyomó egykori miniszterelnök. Nyilván a liberalizmussal és a tőkével frigyre lépő szocialista modell ilyen súlyos kudarca után az eredeti baloldali értékek, a kapitalizmus, a pénztőke kritikájában fog valahogy, valamikor, valakikkel újjáéledni a baloldal – Európában is, Magyarországon is. Téma annyi lenne, mint a szemét. A nemrég magát története egyik legcsúnyább válságába hajszoló globális kapitalizmus támadásának, az establishment ütlegelésének elvileg most mindennél kiválóbb szezonja lenne. Ehhez azonban olyan intellektuális kapacitások felszabadítására és egyben politikai tehetségre is szükség lenne, amely nagy valószínűséggel nincs meg sem Szanyi Tiborban, sem Alföldi Andreában, az alakuló új tagozat karakteresen feminista vezetőjében.

Ha egy mágikus turmixgépben sikerülne Tamás Gáspár Miklós intellektusát és baloldali műveltségét Szanyi Tibor fenegyerekségével és napi politikai rutinjával elegyíteni, egy egészen ütőképes szocialista csodafegyver keletkezhetne. Ennek hiányában azonban a szocialisták még mindig egy iránytű nélküli hajón utaznak, amelynek ráadásul legalább három kormánya van.