A nyári punnyadt közéletbe némi érdekes színt hozott Karácsony Gergely, LMP-s képviselő Népszabadságnak adott interjúja. Ebben azt javasolja, hogy „a teljes parlamenti ellenzék a Jobbiktól az LMP-n át az MSZP-ig” álljon össze egy átmeneti választási szövetségben, szerezzen így kétharmadot 2014-ben, változtassa meg a Fidesz-KDNP által jelenleg hozott vagy hozandó kétharmados szabályok egy jelentős részét, majd az Országgyűlés önmagát feloszlatva, immár a megváltozott szabályok szerint fusson neki egy új, előrehozott választásnak. Amit Török kolléga a javaslat lehetetlenségéről és az ebből eredő konklúziókról gondol, azzal egyetértek. Gyurcsány Ferenc facebook bejegyzése is csak megerősíti ezt a feltételezést. Elvi realitása egy baloldali összefogásnak lehet Jobbik nélkül. Kérdés viszont, hogy ennek mennyi értelme van?
(forrás)
Nem véletlen, hogy Karácsony belevette a tervekbe a Jobbikot is. Maga is persze pontosan tudta, hogy ezzel mit állít, az interjúban is azt mondja, hogy „ehhez az kell, hogy Zagyva György Gyula és Gyurcsány Ferenc is egy hajóban evezzen egy ideig”. A vita fent idézett két hozzászólója elemzői racionalitás és a politikai ideológia oldaláról is kizárta, hogy ez működne. Rendben, de kérdés, hogy mit érhet így az összefogás.
Bár trendről még közel sem beszélhetünk, de vannak arra utaló jelek, hogy a gyengélkedő MSZP-től az LMP támogatókat szerez magának, és egyre erősíti balos profilját. A Századvég mérésében a magukat baloldalinak vallók körében az LMP április óta 12-ről 20 százalékra nőtt, míg ebben a körben – kevésbé látványosan – az MSZP gyengült, 41-ről 37-re. A centrumban állók körében az LMP erősebb, áprilisi-júniusi számaik: 10-9, az MSZP-nek csak 7-4. Ezekben a számokban benne van, hogy a Fideszből kiábránduló centrum-szavazók egy része az LMP-nél landol, és ezek a támogatók az LMP-MSZP összefogás nyereségét is jelenthetnék. A jelentősebb mozgások azonban inkább a baloldalon belüli átrendezésben várhatóak, amelyek azonban kettőjük szövetségének együttes értékét nem növelik, csupán egyik zsebből a másikba kerül át a választó.
Karácsony Gergely profi közvéleménykutató, jól olvassa a támogatottsági számokat. Ő sem legnagyobb jókedvében dobta be valószínűleg a Jobbikot, de ha a szélsőjobbosokat kihagyják a képletből, akkor az összefogásból egyúttal kimarad egy fontos háló, amelyben kiábrándult jobboldaliak akadhatnak fent (a magukat jobboldalinak tartók körében mérhetetlen mind az MSZP, mind az LMP támogatottsága). A Jobbik bevonása első ránézésre valóban rémisztő üzenet a baloldali szavazóknak, de jobban utánagondolva lehet egy pozitív olvasata is: nyilvánvalóvá teszi, hogy semmiféle elvi alapja nincs ennek az összefogásnak, tényleg nem más, mint merész hatalomtechnikai manőver.
Ha ugyanis elvi alapon a Jobbik kimaradna a körből, akkor ez az ötletgazda LMP szemszögéből két, egymással összefüggő nehézséggel is járna. Egyrészt, noha nem tudhatunk semmit a 2014-es erőviszonyokról, annyit azért nagy biztonsággal ki lehet jelenteni, hogy a Jobbik nélkül jelentősen kisebb (vagy inkább elhanyagolható) az esélye a kétharmados parlamenti többség megszerzésének, tehát az egész terv borul. Másrészt az LMP mindezért kemény politikai árat fizetne, mert noha nyilvánvalóan a Jobbik a legkevésbé kívánt szövetségi partnere, de azért az MSZP felvállalása is komoly arcvesztéssel járna számukra, főleg, ha erre a szövetségre rá lehetne nyomni a „baloldali összefogás” bélyeget, amely biztosan többet jelent egy alkalmi, technikai műveletnél.
Az utolsó 100 komment: