A skizofrénia vagy hasadásos elmezavar kóros állapot, a gondolatok, érzések és cselekedetek közötti összhang felbomlása. (Wikipédia)

Nem sokat kockáztattam, amikor tegnap az Inforádióban egy hosszabb beszélgetésen azt mondtam, hogy a mai strasbourgi EP plenáris ülésen a szocialisták, a liberálisok és a zöldek valószínűleg meg fogják ragadni a bírálat lehetőségét, ugyanakkor aligha a magyar EU-elnökséget fogják kritizálni, azon ugyanis ők sem fognak túl sok fogást találni, hanem inkább a magyar belpolitikát bírálják majd. Bárcsak a politika világában minden ilyen kiszámíthatóan működne, mennyivel könnyebb lenne elemezni és üveggömbből olvasni. Bár minden tudósítás a forró januári menethez képest lagymatag hangulatról számolt be, néhány finomságot azért produkáltak a derék EP-képviselők.

(forrás)

A feladvány nem volt teljesen egyszerű. Az elnökség kezdetén még bármit bele lehetett látni a magyarokba. Voltak olyan hullámok is az ősszel, hogy az EU ne is engedje át az elnökség összetett feladatát, mert erre Magyarország egyszerűen nem alkalmas. Ennek a vonalnak a hazai szószólója Göncz Kinga volt. Most annyival összetettebb volt a kritikusok feladata, hogy az elnökség maga éppenséggel teljesült, ráadásul mindenki megelégedésére.

A vitában a skizofrén szót a show örökös birtokosa, Daniel Cohn-Bendit dobta be, amikor nem különösebb távolságtartással próbálta jellemezni a magyar miniszterelnököt. (Szegény LMP! Egyetlen szerencséjük, hogy 2009-ben még nem voltak elég erősek, és nincs egyetlen képviselőjük sem abban a zöld frakcióban, amelynek vezetője 68 óta folyamatosan lázad, akkor a polgári demokrácia ellen, most a Klubrádió mellett.) Skizofréniát én inkább a plenáris ülés kritikus felszólalóinak szövegeiben fedeztem fel. Adva van egy napirendi pont, a magyar elnökség, amelyet nem lehet érdemben támadni. Adva van ennek képviseletében a magyar miniszterelnök, akit viszont támadni szeretnének továbbra is. Az érzelem az ellenszenv kinyilvánítását diktálja, a cselekvési keret azonban csak elismerést tesz lehetővé.

Alapvetően kétféle megoldást láttunk. Az első hasadás módszer az volt, amelyet én is tippeltem tegnap, azaz a napirendről lehasadás és magyar belpolitikai ügyek citálása. A médiatörvényen keresztül mért támadás szavatossága azonban a lejárathoz közeledik, közel sem tudták olyan tűzzel ezt a vonalat vinni a baloldali képviselők, mint januárban. A papírforma másik új elem, az alkotmány támadása emellett friss motívumnak tűnt, de ebben a témában meg mintha nem tudtak volna olyan fogásokat találni, mint amilyeneket januárban a médiatörvény ügyében. Talán az alkotmány túl összetett, talán nem lehet olyan jól fókuszálni az ütéseket – nem tudom, hogy pontosan mi lehetett a gond, de nem működött a dolog, ez biztos.

A másik megoldás szintén egy hasadással operált, az államszervezet politikai vezetőkre és bürokratákra történő szétbontásával. Ebben a keretben hiába voltak a politikai vezetők és maga a miniszterelnök Európa-ellenes, despota és gonosz, a vezetéssel bátran dacoló, szorgalmas bürokraták tették a dolgukat, és vezetőjük akarata ellenére egy jó elnökséget hoztak össze. Herczog Edit, szocialista EP képviselő azzal tette fel a pontot az i-re, hogy kérlelte Orbánt, nehogy ezeket a jól teljesítő bürokratákat elbocsássák – gondolom azért, mert a politikai vezetés akarata ellenére jól végezték a dolgukat.

Az EP sajátos intézmény, fejlődése egy csomó jó és hasznos dologgal jár, lehozza kicsit az EU-t a földre, láthatóvá, sőt látványossá teszi a vitáit, konfliktusait. Az ilyen politikai látványkonyha azonban nem csak előnyökkel jár. A belpolitikai küzdelmek átszivárognak ebbe a szférába is, különösen azzal, hogy – talán épp az EP katalizáló hatása miatt – egyre szorosabban működnek együtt a nagy európai pártcsaládok, egyre nagyobb lelkesedéssel segítik ki egymást hazai ügyekben is. Így van ez jobb és baloldalon is, és azt hiszem, hogy ez alapvetően rendben van. Kis gond akkor keletkezik, amikor a szükségszerűen kevesebb ismerettel rendelkező kintiek olyan ügyek mellé is állnak párttársaik védelmében, amelyeket otthon akár undorral eltaszítanának maguktól.

Az európai szocialisták rekordján elég csúnya szégyenfolt a szlovák Smerrel kapcsolatos politika, amelynek kizárását annak ellenére halogatták, hogy az egy nyíltan nacionalista, nemzetiségi intoleranciára építő párttal lépett koalícióra. Talán a tagpártoktól érkező briefeket a további hasonló kínosságok elkerülése céljából érdemes lenne több kritikával és odafigyeléssel kezelnie mindenkinek az EP-ben.