Korábbi posztomban virtuálisan felkaptam a fejem az LMP javaslatán, amikor a szocialisták belső meccsének n-edik fordulata közepette előálltak egy virtigli szocdem népszavazási javaslattal. Szinte egy időben valamit Mesterházy Attila is mondott arról, hogy pártja érdeklődik a közvetlen demokrácia jó öreg eszköze iránt („Amikor olyan ügy kerül napirendre, ami úgy fel fogja borzolni a kedélyeket, és nem lehet a Parlamentben megakadályozni, mert a fideszes szavazógép mindent leszavaz, akkor el fogunk gondolkodni azon, hogy egy népszavazással gátat vessünk a nem támogatott ügynek”), de elemző legyen a talpán, aki ebből megfejtette, hogy mi is a nagy terv. Tegnap óta tudjuk a választ, de ha a kedves olvasó továbbra sem érti a szebb napokat látott szocialisták észjárását, a hiba nem feltétlen az ő készülékében van.
(forrás)
Tudom, a tegnapi kongresszus után szinte udvariatlanságnak számít az egymás alapos ledorongolásán, és a Gyurcsány elleni rekontrán kívüli eredményeket keresni, és azt a keveset, ami lett, komoly arccal értékelni. Az eseményeket mindkét oldalról (status quo, Gyurcsány-oldal) összefoglaló szövegek még csak ki sem térnek a népszavazásos javaslatra. Lehet, hogy így egy nap után már senkinek nem tűnik olyan jó ötletnek, de volt, aki már azon frissiben, a bejelentést követően is meg tudta írni, hogy miért és mennyiben felettébb problémás a visszamenőleges hatályú jogalkotás ügyét a népszavazással összekeverni. Kicsit az az érzésem, hogy a napirend alkotói szerettek volna legalább egy pozitív, nem a saját belső bajaikról szóló headline-nak is helyet szorítani, ám ennek értelmes kitalálására már nem maradt energia.
Nem szeretnék a végletes cinikus elemző pozíciójából véleményt mondani a tervezett népszavazási kérdésről. Úgy általában valóban nem csak a szélesebb közvélemény fogadtatása, lehetséges értékelése minősít egy javaslatot, hanem sok-sok egyéb magasabb szempont is teljes joggal figyelembe vehető. Amikor népszavazáson gondolkodunk, akkor viszont mese nincs: nem az egyetemi kutatóknak, még csak nem is az újságolvasók egyre szűkülő táborának az értékítéletére kell hagyatkozni, ebben a kérdésben minden potenciális választó véleménye lehet érdekes. Egy néppárti ambíciókkal rendelkező modern baloldali pártban ezt érteni kell. Az LMP kérdéseit elnézve, amelyek a munka világának elég sokakat érintő változásairól szólnak, úgy tűnik, ők értik ezt a nem túl bonyolult logikát, pedig elvileg az LMP-t szokás az elszállt értelmiség pártjaként látni, és a szocialisták lennének Horn népének egyszerű szavúi képviselői.
Ha már a nagybeteg egykori miniszterelnök neve előkerült, én egyetlen tesztet javasolok a szocialistáknak: mit szólna Horn Gyula az ötlethez, hogy az övéi a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmáról akarnak népszavazást rendezni?
