Megfelelő dramaturgiai pillanatot választott tegnap Vona Gábor az Országgyűlésben ahhoz, hogy pártja EU-ellenes retorikáján a hangerőt komolyan felcsavarja. Az EU mint politikai vállalkozás nincs jó bőrben. A vasárnapi csúccsal végződő tárgyalási sorozat ráadásul első körben nem hozott megnyugtató végeredményt. A nem túl tájékozott megfigyelő így gyorsan eljuthatott a következtetésre: ezek már megint nem bírnak közösen dönteni. Ráadásul a témák és a tétek sem voltak feltétlen világosak. Az elkapott hangfoszlányok pedig jó alkalmat kínálnak a hangulat fokozására. Már megint a bankokról esik túl sok szó, feltőkésítésről, a tőkemegfelelési mutató növeléséről – az egyszeri szemlélő túlságosan is megszokta, hogy az ilyen zavaros szövegek vége mindig az, hogy ő fizet. Ideális terep ez egy szélsőséges pártnak ahhoz, hogy új frontot nyisson.
(forrás)
A Jobbik racionálisan tevékenykedő stratégái nyilván figyelik az európai trendeket. Hasonló politikai portékában utazó társaiknak két fő témája van: a bevándorló-, különösen iszlámellenesség, és az EU-val szembeni nagyon erős szkepszis. Előbbi a Jobbiknál speciális magyar mutációban cigányellenességként fut, az utóbbi viszont ugyanúgy üthet nálunk is, mint innen nyugatabbra. Az Igaz Finnek szép választási eredménye bizonyára kiváltotta a rokon pártok érdeklődését is. Azonban a nyár hozott egy váratlan, de fontos változást, Anders Behring Breivik norvég szélsőjobbos terrorista akciójával az erőszakosan türelmetlen vonal átmenetileg népszerűtlenné vált, sokan ezzel magyarázták a dán választásokon bekövetkezett váratlan baloldali sikert is.
Az EU-ellenesség szezonja azonban nem múlt el, sőt, további tartalékokat kínál azoknak a politikai erőknek, amelyek eszköztárában helye van ennek az érvkészletnek. A Jobbik cigányellenes vonalát nem fenyegette különösebben a Breivik-ügy, és néhány kétségtelenül látványos felfogásbeli különbségre hivatkozva a magyar szélsőjobb hatásosan le tudott válni a véres tömeggyilkosság okozta összeurópai sokkhullámról. A cigányellenes retorika tartalékai azonban végesek. Városi környezetben, ahol a cigány-nem cigány konfliktusok közvetlen tapasztalatként nem jelentkeznek élesen, kevésbé képes mozgósítani. A városi szavazók körében más ellenségképet, más démont kell felmutatni. Erre a szerepre szinte a padból kiesve jelentkezik most az EU.
Láthatóan épül egy új Jobbik vízió, amely a kiábrándult, válság által különösen sújtott társadalmi csoportok számára kíván vonzó alternatívát nyújtani. Hátat fordítva a veszekedő, tönkrement országokat a hátán cipelő EU-nak helyette valamiféle, közelebbről nem részletezett „másik hajót”, „kelet-közép-európai integrációt”, „sokkal nagyobb keleti fordulatot” javasol ez a látomás Magyarországnak. Az erősebb eurószkeptikus vonal sikeressége nem csak, vagy nem is elsősorban a hazai szereplőkön múlik. Ha tovább mélyül az EU válsága, ha továbbra sem képesek vezetői közösen, határozottan és egyértelműen irányt mutatni, akkor ezek a most elvetett politikai magocskák termékeny talajra hullhatnak. Szerda után talán okosabbak leszünk ezen a téren is.