Amikor a Köztársasági Elnöki Hivatalban dolgoztam, volt egy nagyon egyszerű policy, amelyet nem is én találtam ki, megörököltem, de boldogan követtem. Ha az államfő beszédet mondott, azt mi magunk is rögzítettük, elkészítettük a szó szerinti átiratát, és amint tudtuk, felraktuk a hivatali honlapra. Nem mintha abban hittünk volna, hogy ezeket a gyakran hosszú és nehéz szövegeket tömegek fogják majd olvasni, de nagyon sokszor kapóra jött, amikor egy debil vagy rosszindulatú tudósító (néha nem is volt egyszerű eldönteni, hogy melyik a kettő közül) tökéletesen félreértett cikket tett közzé a szövegről. Elég volt egy linket ilyenkor átküldenem, és rövid úton tisztázódott a félreértés. Orbán Viktornak nem kerül ki minden beszéde szó szerint sehová, így szabadon szárnyalhatnak a tudósítók. A miniszterelnök szerint Magyarország számára a Nyugat kényszerlakhely? Elég volt egy hvg.hu szöveg, és több szerző kritika nélkül rálibbent.
(forrás)
Íme az idézet a hvg.hu cikkből: „Szerinte nem kell sajnálni a hanyatló Nyugatot, mert az a világ börtön, ’legalább is kényszerlakhely’ volt Magyarország számára.” (Miközben a posztot írtam, a kritikus mondat is megváltozott, immár így hangzik: „Szerinte nem kell sajnálni a hanyatló Nyugatot, mert a "régi világ", az a világ börtön, „legalább is kényszerlakhely” volt Magyarország számára.” – úgy látszik, másnak is feltűnt a baki. Itt most leteszem a nagyesküt, hogy az előbbi idézetet is onnan másoltam, kb. délután négykor.) Átirat ugyan nincs, de video van fent a HirTV oldalán, és a fenti szöveg eredetije a valahol a 26. perc vége felé található: „mert az a régi világ szerintem inkább börtön volt, mint otthon, de – legyünk megengedőek – legfeljebb kényszerlakhely volt a magyar nemzet számára.”
Nem kívánom olvasóimtól, hogy az egész beszédet hallgassák végig, de a kontextus, és hogy mi a „régi világ” úgy érthető meg igazán. A fogyasztói vagy jóléti társadalomról volt szó, arról a modellről, amely miatt két éve döcögős pályán van sok nyugati ország. Lehetnek kétségeink ennek igazáról, de ma például olyan címmel jelentek meg cikkek, hogy „Egy hét van az amerikai államcsődig” – ez azért elég beszédesen jelzi, hogy valami tényleg nagyon nem stimmel, ráadásul immár a centrum kellős közepén.
A Nyugatról, mint meghaladott civilizációs keretről szó sem volt. Csupán olyan összefüggésben került elő a beszédben, hogy most épp a nyugati centrum sem nagyon tudja, hogy merre van előre, tehát az a hagyományos közép-európai stratégia, hogy kövessük a nyugati megoldásokat, nem tűnik nyerőnek. Ettől még nem a Nyugat maga hanyatlik, hanem az a mód, ahogy aktuálisan él. Aki ezt megállapítja, az nem Levédiába akarja visszavezetni népét, hanem csak arról beszél, amiről nagyjából mindenki, aki a „mi van most?” kérdésre választ keres.
Nem szeretném rosszindulattal vádolni a hvg.hu tudósítóját. A kérdéses kijelentésnél már majdnem fél órája ment a beszéd, lehet, hogy nem is az első volt aznap, könnyen összekeveredhettek a fogalmak. Nem akarom a bloggereket sem csesztetni, mert én sem állítom, hogy mindig van időm az eredeti forrást előkeresni. Török Gábor csak szőr mentén érinti ezt a kijelentést („hanyatló Nyugat” téziséről beszél, miközben a szöveg lényegét a hanyatló jóléti állam/fogyasztói társadalom tézise ragadná meg sokkal inkább). Posztja egésze azonban nem erre a tézisre épül, és ennek megfelelően érdekes gondolatokat tartalmaz. Főleg amit a hitviták természetéről mond („erről ma csak hitvitákat folytathatunk, az idő mutatja majd csak meg, hogy helyes alapvetésekre épült-e az orbáni stratégia”).
Tóta W. Árpád viszont az egész posztját a fent idézett tudósításra építette, még jól be is linkelte. Ilyen esetben azért illene kicsit jobban megnézni, hogy miről is ír. Tóta W. amúgy a vallásosság, a közvetlen tapasztalat nélküli hit harcos kritikusa, ez a motívum ebben a szövegben is felbukkan („Élnek annak vívmányaival minden nap: amikor nem mennek templomba”). Bejegyzése viszont pont olyan, mintha derék pap módjára a szentleckét elemezné. Egy olyan szöveget, amelynek érvényessége a hitből táplálkozik, jelen esetben abból a hitből, hogy Orbántól még az is kitelik, hogy ilyeneket mondjon. Maga a poszt kezdő mondata is a hitviták kedves tételére hivatkozik: „Már megint ott vagyunk, hogy van élet Európán kívül is”, azaz eredetiben: „Van élet az EU-n kívül is”. Ha a folytatással együtt olvassuk („Van élet az EU-n kívül is, de nem erre készülünk.”), már egészen mást jelent, talán épp ezért nem olvassák szívesen együtt, akiknek így már nem erősítené kellő mértékben a meggyőződését.
Nincs reménytelenebb dolog, mint vallásos emberekkel a hitükről vitatkozni. Ennek megfelelően hálátlan és dolgos szerep, amelyet Tóta W. visz az egyház ellen. Ugyanígy reménytelennek érzem a vitát azokkal, akik Orbánt ab ovo gonosz és minden rosszra kész politikusnak tartják. Szövegek tartalmáról azonban egyszerűbb vitatkozni – főleg, ha van felvétel. Tóta W. sem tudhatja egész biztosan, hogy tényleg nem élt-e például egy bizonyos Mózes vagy Jézus Krisztus nevű ember, és nem mondták azokat a dolgokat, amelyek a Bibliában szerepelnek. Kicsit problémás az utánajárás. Az Orbánt övező hitvitában azonban elvileg létezik egyfajta könnyedség: a szövegek ott vannak, kis kereséssel és akarattal a legtöbb megnézhető vagy meghallgatható.
Az utolsó 100 komment: