Tegnap, ahogy a híreket néztem Bajnai Gordon szerepléséről az Országgyűlés számvevőszéki és költségvetési bizottsága albizottságának ülésén, újra felmerült bennem az a kérdés, amelyet már délelőtt feltettek nekem egy századvéges fórumon: mire készül Bajnai? Mi az ő szerepe a baloldal belháborújában? Nem tudtam rá pontos választ adni, csak néhány közelítő megállapítást tudtam tenni: közvetlenül nem vesz részt a meccsekben, de biztos, hogy Gyurcsányhoz áll közelebb az aktuális konfliktusban, és amúgy meg nem tűnik túl életszerűnek, hogy minden különösebb politikai ambíció nélkül valaki közpolitikai alapítványt gründol.
(forrás: wikipedia)
A volt miniszterelnök körüli titokzatossághoz hozzájárul ritka médiaszereplése. Bármi is a célja, jól csinálja, nem koptatja magát, nem mutatkozik kétes társaságokban. Megjelenése a nyilvánosságban eseményszámba megy. Így tudott a tegnapi szereplése is érdekessé válni, még ha a mondanivalójában tartalmilag nem is volt semmi különös. Sokkal inkább érdekes volt magát a figurát figyelni. Hogyan hat most, egy év távlatából a csendes, nyugodt, businesslike karakter? Elég távolinak tűnik az aktuális meccsek stílusától, legyen szó akár a kormány-ellenzék, akár a belszocialista frontvonalakról.
Amikor Bajnaival utoljára még a Sándor-palotában találkoztam ciklusa utolsó napjaiban, az volt a tippem, hogy ez az ember akkor örökre elhagyja a politikát. Láthatóan nem mozgott benne otthonosan, nem tűnt úgy, hogy nagyon hajtana bármiféle politikai babérra. Üzletemberként indult, és ennek megfelelően az üzleti élet elvarásaira optimalizált politikusként is. A gazdasági körök el voltak tőle bűvölve: szépen beszélt angolul, jól tudott prezentálni, és láthatóan értette, hogy miről beszél, ha gazdaságról esett szó.
Nem nagyon hiszem ma sem, hogy alá tudná vetni magát a választói támogatás maximalizálásán alapuló politikai verseny szabályainak. Bár ki tudja? Ma már azt is gondolom, hogy rosszul mértem fel a búcsúzó Bajnai lelki állapotát. Azt hiszem, mégsem lett egy életre elege a politikából. Ad absurdum az sem kizárt, hogy minden kínlódás és vesszőfutás dacára megkedvelte ezt a világot. Miniszterelnöknek lenni elég komoly drog lehet, könnyen el tudom képzelni, hogy még egy fegyelmezett ember is rákattan. Pedig túl sok diadal nem volt abban a kormányfőségben, még ha tudta is, hogy mire vállalkozik, de mégiscsak a baloldal 1990 utáni legnagyobb választási veresége jött össze az ő ideje alatt.
A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány nekem mindenképp többnek tűnik, mint egy egyszerű hobbiprojekt. Nem szeretnék végletesen cinikusnak tűnni, és ennek megfelelően nem is akarom tökéletesen kizárni, hogy valaki pusztán önzetlen lelkesedésből szervez „polgári gondolkodói közösséget”, hogy megvitassa „a XXI. század Magyarországának nagy kihívásait” – ahogy ezt az alapítván honlapján olvasható szöveg állítja. Ha azonban ott látom a baloldal egy-két igazán jó szakemberét is a szerveződés oldalán (Szigetvári Viktor, Tordai Csaba), akkor azért könnyebb elképzelni, hogy ezzel a vállalkozással komolyabb tervei is lehetnek Bajnainak.
Nem látszik még tisztán, hogy mi lehet ennek a tervnek a tartalma és célja, de könnyen lehet viszonylag racionális szcenáriókat kanyarintani némi fantáziával és kreativitással. Én ezzel nem szeretnék foglalkozni. Minden estre Gyurcsány Ferenc még márciusban végén egy rádióinterjúban Bajnai Gordonról mint lehetséges miniszterelnökről beszélt. Lehet, hogy ő már többet tud a terveiről.
