A hétfői aláírással nem csak az alkotmány elfogadásának folyamata, hanem az ellenzéki stratégia egy fontos szakasza is lezárult. Itt a blogban is többször téma volt a két baloldali párt távolmaradása, illetve a Jobbik részvétele, ugyanakkor teljes ellenállása a vita során. Ha hinni lehet a nyilatkozatoknak, a sarkalatos törvények tárgyalásán már valamennyi ellenzéki párt részt vesz, immár az új alkotmány elleni harc jegyében. Új korszak, új stratégia, van is néhány jelszó, de mintha a tényleges tartalom hiányozna. Nehéz úgy rohamra indulni, hogy nem látszik, hol is az ellenség.
(forrás)
Mesterházy Attila publicisztikával vezette fel az új korszakot. Az LMP-nél még nincs ilyen direkt manifesztum, őket most még egyéb ügyek kötik le. A Jobbik pedig hülyéskedéssel adta meg a startjelet, ritka alkalom, amikor a 168 Óra szerkesztője együtt kuncoghat Novák Előddel („Íme a fotó: Orbán Viktoron kacaghatunk”), de volt már arra példa korábban is, hogy e két intellektuális forrásvidék neve egy mondatban elhangozzék – volt is belőle hiszti. (direkt nem linkelek, tessék kommentben kitalálni!)
Indul tehát a harc az új alkotmány ellen. Az okok megnevezésében továbbra is dominál az eljárás, a módszer, a harcmodor a „közös akarat és összefogás” lesz, csak még az nem világos, hogy mik azok a konkrét elemek az új alaptörvényben, amelyek ellen a csatába indulók harci jelszavakat kiálthatnak. Az eddig témaként felmerült ügyekről rövidesen kiderülhet, hogy nincs mögöttük valódi tartalom, gondoljunk csak az abortusz kérdésére. Könnyen az történhet, mint a médiatörvény vitája kapcsán. Akkor nem kevesebb volt az állítás, mint hogy véget ért a sajtószabadság. Most, hogy itt élünk az új, elvileg már nem szabad médiavilágban, a tapasztalat nem nagyon akarja visszaigazolni az egykori félelmeket.
Könnyen lehet, hogy ez következik az új alkotmány témájában is. Az ellenzék, ki-ki a saját profiljához igazítva felépít egy stratégiát, amelynek központi állítása, hogy valami, ami jó, vagy legalább is jobb volt, most véget ért, és ami eljött helyette, az rossz, de minimum érezhetően rosszabb. Hogy miben fog ez az állítás testet ölteni, az viszont nehezen megfogható. Magától ugyanis sehogy. A Harmadik Magyar Köztársaság összeomlásának mítoszát ennek megfelelően fel kell építeni. Kíváncsian várom a konkrét megoldásokat. Annak azért örülök, hogy ezt már a parlamenti közvetítést figyelve is tanulmányozhatom.
