A kormányzó pártszövetség támogatottságának valamennyi közvélemény-kutatásban érzékelhető csökkenését olvasva többen is eljutottak a következtetésig, hogy immár (egy következő vasárnapi választáson) nem lenne meg a Fidesz-KDNP kétharmados többsége az Országgyűlésben. A kitűnő blogger, Tóta W. Árpád is ebből a premisszából indítja amúgy szokás szerint jól megírt posztját. A kiinduló állítás igazolásával azonban nem sokat bíbelődik: „Ha most vasárnap lennének a választások, a Fidesznek nem lenne kétharmada.” Ennyi. Nézzük meg, mennyi az igazsága ennek az állításnak!
(forrás: mkogy.hu)
Török Gábor kollégám a közvélemény-kutatási eredmények olvasásához helyesen ad tanácsot: „Nem választási időszakban a teljes népességre vonatkozó mutatónak van igazán értelme, a táborok részvételi hajlandósága alapján változó „biztos szavazós” adatsor - elemzői szempontból - most kevésbé lényeges.” Azonban ha speciálisan úgy tesszük fel a kérdést, ahogy Tóta W. is fogalmaz (mi lenne "ha most vasárnap lennének választások"?), akkor mégiscsak érdemes a biztos szavazók értékeit néznünk, mert a válasz megadásához a részvételi hajlandóság is kulcsfontosságú. Most sokan elbizonytalanodtak, ők a kormánypártok veszteségei, de ha most lenne voksolás, akkor ezek a választók a mérések szerint otthon maradnának, mert nem találnak más pártot, amelyre szavazhatnának.
A Századvég legfrissebb mérése alapján – jelentős csökkenést elkönyvelve – a Fidesz-KDNP-t a biztos szavazók 59%-a választja. A Tárki friss mérésében ugyanez az érték 57%. Nézzük meg, hogy egy éve mennyi szavazatot kaptak a Fidesz-KDNP területi listák országos összesítésben: 52,73%-ot. Hol téved akkor Tóta W.? Elfelejti, hogy az Országgyűlési mandátumarány nem lineáris függvénye az országosan összesített pártpreferenciáknak. A magyar vegyes választási rendszerben közel arányosan csak a területi listákra leadott szavazatokból lesz mandátum. A 176 egyéni választókerületből elvileg (feltételezve a preferenciák egyenletes területi eloszlását, ami persze nem valós) 100%-ot is elvihet az a párt, amelynek támogatottsága meghaladja az 50%-ot. 2010 ezt szépen illusztrálta, nem volt messze a 100%.
Tudunk az országos reprezentatív felmérések alapján biztosan mandátumot becsülni? Nem, mert ehhez ismernünk kéne, hogy választókerületenként miként oszlanak meg a preferenciák. Durva közelítést azonban adhat az egykori területi listákra leadott szavazatok országos összesítése. Ha ezt az értéket az aktuális felmérésekben a Tárkinál 4, a Századvégnél 6 százalékponttal haladják meg a biztos kormánypárti választók eredményei, abból elég nehéz arra a következtetésre jutni, hogy a Fidesz-KDNP-nek a mai helyzetben nem lenne meg a kétharmados többsége.