Bemelegítésnek egy kevésbé zaftos, ám szívemnek igen kedves ügy.
Szívesen tettem volna már múlt időbe a címet, úgy mégis ütősebb lett volna, de pénteken későn kaptam észbe, és a legközelebbi motoros bolt, ahol volt aláíróív a B125 kampánytérképe alapján, a téli szezonra való tekintettel már ötkor bezárt. Minden esetre a tulajjal telefonoztam, hétfőn már semmi sem ment meg attól, hogy életem első népi kezdeményezést támogató aláírását leadjam.
Az általános érveket nem tudnám jobban összeszedni, mint itt és itt. Vannak ezek mellett erős személyes motivációim. Korai felnőtt életemet szinte végigkísérte a robogózás egészen 2006-ig, amikor az utolsó 50-est ellopták tőlem. Ez a kellemetlenség előtte már háromszor megesett velem. Volt olyan robogóm – az volt a legszebb és legkomolyabb –, ami 10 napig volt nálam, mielőtt a tolvaj megszabadított volna tőle. Besokalltam.
De nem csak erről a rendszámnélküli őrületről van szó, ami tényleg alig jobb annál, mintha rikító festékkel rá lenne fújva minden kisrobogóra: „Lopj el!”. Harmincas éveimbe csúszva kezdtem kevésbé viccesnek találni, hogy egy pattogó és üvöltő motorocskán próbálok a padka és az előzésemet végző teherautók közt életben maradni. A belváros még csak-csak, de amint egy komolyabb elővárosi útra merészkedtem, a művelet hajmeresztővé vált, és az örömből, amelyet a motorizált kétkerekű használata jelent, nem sok maradt.
Megnéztem az eddigi népi kezdeményezések történetét az Országgyűlés (OGY) honlapján. Egész jól össze van szedve, és még egy eredményességi összesítő oldalt is készítettek a törvényhozás szorgos honlap-felelősei. Egy kis kitérő az adatok olvasásához: olyan ma már nem fordulhat elő, hogy egy sikeres népi kezdeményezésről az OGY úgy dönt, hogy nem veszi tárgysorozatba. Igaz, hogy az első, 1995-ös bejegyzés mellett ez a végkimenet olvasható, de egy 1997-es alkotmánymódosítás ezt később kizárta. Csak ínyenceknek: 97-ig az Alkotmányban nem is szerepeltek a népszavazás és a népi kezdeményezés részletes szabályai, az a 28/B, 28/C és 28/D szakaszok. Az addig hatályos törvény lehetővé tette, hogy már 10 000 aláírással is lehessen népi kezdeményezést benyújtani, de ha nincs meg az 50 000 aláírás, akkor az OGY mérlegelhetett a tárgysorozatba vételről. A 28/D hatályba lépésével csak az 50 ezres limit és a kötelező napirendre tűzés maradt.
Mit mutatnak az eredményességi mutatók? Nos, nem valami fényes eddig ennek a közvetlen demokratikus intézménynek a magyarországi karrierje. Az 1995-ös első kezdeményezés óta összesen 11 eset volt, ebből mindösszesen kettő volt eredményes, azaz két esetben támogatta az OGY a kezdeményezők szándékát. Vannak törzsvendégei ennek az intézménynek: a Pedagógusok Szakszervezete három népi kezdeményezést jegyez – övék az egyik siker is – két esetben pedig újabb kisebbségek, a hunok és a bunyevácok szerették volna törvényben elismertetni magyarországi létezésüket, mindketten sikertelenül.
A B125 kezdeményezésre szerintem legjobban az a 2003-as kezdeményezés hasonlít, amelyet a Tolna Megyei Állat- és Természetvédő Alapítvány indított. Itt is egy nagypolitikától távoli, emberek egy kisebb lelkes csoportja számára fontos ügyről volt szó, amellyel szemben egyébként a kevésbé beavatott többségnek sem lehetett túl sok kifogása. Az állatvédők akkor az állatkínzás bűncselekménnyé minősítését kérték. A jó hír, hogy ez lett a második sikeres népi kezdeményezés. Be is jött nekik, épp a napokban kapott letöltendő szabadságvesztést az a férfi, aki a harmadikról kidobta a család kutyáját – és ez már nem az első eset.
Bármennyire is gyengécske a népi kezdeményezés eddigi rekordja, mégis érdemes benne bízni. Ez egy szimpatikus közvetlen demokratikus intézmény. Nem olyan erős, mint a népszavazás, a nagypolitika nem is használja, nincs egyetlen olyan eset sem, amikor pártok gyűjtötték volna az aláírásokat. Ez logikus is, hiszen a végső szó a parlamenti többség kezében van, a pártok számára ez pedig nem különösebben izgalmas, hiszen ők az 50 ezer aláírás összegyűjtésének kínjai nélkül is az OGY napirendjére tudnak tűzni ügyeket.
A népi kezdeményezés erejét nem bármiféle közjogi kényszer adhatja, hanem a nyilvánosság támogatása. Ebben kicsit hasonlít nagy kedvencemre, a köztársasági elnök politikai vétójára. Annál is az OGY-nak csak annyi dolga van, hogy érdemben újratárgyalja a visszaküldött törvényt, de a döntésben semmiféle közjogi kényszere nincs arra, hogy bármit megváltoztasson. Mégis változtatott sokszor, főleg a Sólyom-érában.
Van tehát esély, ha sikerül az 50 ezer aláírást összegyűjteni? Elég necces. Most volt egy KRESZ módosítási kör. Ha a kormány nagyon akarta volna eddig a B125-öt, akkor ebben a csomagban szerepelhetett volna, hiszen a jogosítvány megszerzésével kapcsolatban is történtek változások. Nyilván lehet olyan véleményeket is felmutatni, amelyek szerint éppen elég baj van a motorosokkal, egyre több balesetet okoznak, stb., tehát pont nem most kéne bármiféle, motorozásra vonatkozó szabályon módosítani. Ez az érvelés persze könnyen visszaverhető azzal, hogy a motoros balesetek többségét – felteszem – A kategóriás jogsival rendelkező, nagy teljesítményű gépet hajtó motorosok okozzák, a B125-nek ehhez pedig nincs sok köze.
Mindenképp jól jöhet viszont a szépen alakuló nyilvánosság az ügy körül. Az ötletgazdák végigturnézzák a médiát, és ha ügyesek, egyre nehezebb lesz néhány odavetett érvvel lerázni a kezdeményezést. Az új kormány eddig mutatott profiljától sem áll teljesen távol a B125 története. Gondoljunk csak a pálinkafőzésre! Egy rossz szabályt változtattak meg, amelyet éppen az értelmetlensége miatt tömegesen és szinte már büszkén nem tartottak be. Rengetegen főztek pálinkát otthon, mert volt cefréjük és a nagypapától örökölt pálinkafőzőjük. Ugyanígy rengetegen járnak leszerelt rendszámos, segédmotornak álcázott 125-össel a városokban, mert az 50-es életveszélyes, A-s jogsi túlzás, csak valami használható városi és elővárosi kétkerekű jármű kéne. Ha a vidék megkapta a pálinkafőzést, miért is ne kaphatná meg a város a B125-öt?
Aláírom hétfőn az ívet, és ezzel életemben másodszor csatlakozom nyilvános aláírásgyűjtéshez. Az első, és eddig egyetlen ilyen aláírást 2005-ben adtam egy nyílt levélhez, amely azt javasolta az országgyűlési képviselőknek, hogy válasszák Sólyom Lászlót köztársasági elnöknek. Hátha ez is bejön most.
