Úgy képzelem, a legutolsó dolog, amit Morvai Krisztina el szeretett volna érni politikai karrierje során, hogy nevét egyszerre emlegessék Gyurcsány Ferencével. Most mégis ez történik vele. Hetek, lassan hónapok óta cikkezik a sajtó valamiféle lappangó konfliktusról a Jobbik két erős embere, Vona Gábor és Morvai között. Az utóbbi napokban úgy tűnt, ez a belső zavar manifeszt, kívülről is jól látható feszültséggé vált. Amit pedig ma reggel láttam az MTV-ben, arra rég nem láttam példát: Morvai Krisztinát egy újságíró látványosan elbizonytalanította. Még nem biztos, de egyre erősebb a gyanúm, hogy bajok vannak a magyar szélsőjobb zászlóshajójánál.
(forrás)
„Morvai megpróbál intézmény maradni a párton belül, ő a Jobbik Gyurcsánya. Nincs benne az elnökségben, de akár egy önálló párt alapítására is képes lenne, bár ennek kicsi a valószínűsége. Mindenesetre komolyabb következmények nélkül megtehet bármit” – ez a szöveg egy meg nem nevezett forrásra hivatkozva még május végén jelent meg a hvg.hu cikkében. Nem gondolom, hogy ez a médium nagy Jobbik-rajongó lenne, és nyilván ennek ismeretében kell az értesüléseit is kezelni. Maga az apropó azonban kétségtelenül valós volt: Morvai Krisztina a köztelevízióban korábban arról beszélt, hogy a jövőben nem kellene használni a „cigánybűnözés” szót. Ez állítólag komoly felzúdulással járt a pártban, és napirendre került a nagy szimbolikus potenciállal, de minimális valós hatalommal rendelkező politikusasszony problémája.
Morvai ma reggel sokkal érdekesebb témában állt a köztévé Szemközt című műsorában három újságíróval szemben. Annak kapcsán faggatták, hogy belépett az Európai Szövetség a Szabadságért nevű EP csoportba, amelyet az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) kezdeményezésére hoztak létre, és amelynek vezetője, Heinz Christian Strache korábban kijelentette, hogy nem kíván együttműködni a Jobbikkal, de a képviselőasszonyt, tekintettel arra, hogy nem tagja a pártnak, szívesen látja a szövetség sorai közt.
Morvai rutinos nyilatkozó. Úgy tűnt a beszélgetés első hét percében, hogy ebből a nehezen magyarázható helyzetből is kibeszéli magát, és sikerült a témát a számára sokkal kedvezőbb irányokba terelnie. Kb. 7.30-nál azonban az addig hallgató nemzetes újságíró, Bodacz Balázs kérdezett, aki úgy tűnik, kicsit jobban utánaolvasott a témának, és visszakergette a képviselőasszonyt a sűrűjébe. Kérdésében ugyanis utalt arra, hogy az alakuló szövetség noha kényesen elutasítja a Jobbikkal történő együttműködést, de ez a válogatós ízlés véget ér Magyarország határainál: szerb és szlovák szélsőségesekkel már semmi bajuk nincsen.
Teljesen evidens, hogy a saját maga koordinátarendszerén belül maradva Morvainak sikítva kéne elutasítania ezt páneurópai szerveződést – amely paradox módon a nemzetközi baloldal rugójára járva diszkriminálja a magyar szélsőségeseket a többi, teljesen azonos értékvilágú szomszédosokkal szemben. A nemzeti alapú szélsőségesség nemzetközi összefogásának amúgy logikus problémájával állunk szemben. Ezeknek a pártoknak ugyanis épp az egymással szemben érzett ellentét és az összefogás elutasítása jelenti a legitimációt. Ebben hitelesen együttműködni elég nehéz. Én már azt is viccesnek éreztem, amikor Le Pen miépes nagygyűléseken haknizott anno, de azt még valahogy el lehetett adni. Azt viszont, hogy Morvai Krisztina egy szövetségben üljön Jaroslav Paškával, a Slota-párt egyetlen EP képviselőjével, nos, ez már szinte politikai pornográfia.
Nem látná ezt maga Morvai is így? Szerintem ő elég okos ahhoz, hogy pontosan felmérje a helyzetet, és ennek jegyében cselekedjen. Jól érzékeli, hogy a Jobbikkal bajok vannak. Sem konszolidált parlamenti pártként, sem utcán akciózó radikálisként nem tudnak kitörni a szűk rétegpárti státuszból, noha, ahogy ezt egy korábbi posztban már boncolgattam, a feltételek akár ahhoz is adottak lennének, hogy a jelenlegi kormányzó erők váltópártjává nőjék ki magukat. A képviselő asszony látja, hogy Európában hogyan dolgoznak a sikeres, növekvő pályán álló szélsőségesek. Látja, hogy az euroszkepszis lehet egy olyan közös hívó szó, amelyet a zászlóra tűzve egyesíthetőek a nagyon különböző erők. Jó meglátás, és talán az alakuló szövetség tagságának többi közép-európai része is meggyőzhető arról, hogy lejárt az egymás elleni kis helyi uszítások ideje, most sokkal jobb szezonja van az Unió elleni közös nagy utálatnak. Ha ezt mindenki elfogadja – és fátylat a múltra – akár még le is ülhetnek egy asztalhoz ezek a csoportok, még akár tudják is egymást erősíteni.
A nagy kérdés azonban az, hogy mit lehet kezdeni a Jobbik kitagadott státuszával. Morvai szándékai még talán bizonytalanok, ez abból is látszik, hogy mennyire jól össze tudta zavarni egy jól irányzott újságírói kérdés is a reggeli műsorban. Vagy azon kezd dolgozni, hogy az őt jelölő magyar pártot is fogadják el a többiek szalonképes európai partnerként, vagy éppen kihasználva ezt a helyzetet dobbant egyet, és megkezdi saját, Jobbiktól független szélsőséges politikai karrierjének építését. A fejlemények egyelőre az utóbbi forgatókönyvet erősítik, de ehhez azért még a Jobbiknak is lehet néhány szava. Az minden esetre biztos, hogy a feladat és felelősség nélkül maradt ellenzéki pártok biztonságos távolságban érezve magukat a következő választásoktól elkezdenek intenzíven magukkal és különböző belső törésvonalaikkal foglalkozni. Erre eddig az MSZP szolgáltatott csupán ékes példát, de könnyen meglehet, hogy rövidesen a Jobbik is csatlakozik.
