1999-ben, amikor a Fidesz akkor frissen pozícióját elfoglaló kormányfője elmondta az első évértékelőt, még maga sem gondolhatta biztosan, hogy ilyen súlyú politikai vagy inkább politikai-kommunikációs intézményt alkot. Józanésszel azt gondolhattuk volna, hogy ha gyökeret is ver ez a műfaj, akkor is majd a mindenkori miniszterelnökhöz fog kötődni, akárki is legyen az – kicsit úgy, mint az amerikaiaknál az unió helyzetéről (State of the Union) elmondott éves beszéd, amely az ottani elnök alkotmányos feladatainak egyike.
(forrás: index.hu)
Nem így lett. Noha a baloldal következő győzelme után az új kormányfő, Medgyessy Péter is tartott az Országház plenáris ülése előtt évértékelőket, ezek nem tudtak igazán átütő eseménnyé válni, amelyben biztosan szerepe volt az akkori kormányfő szerényebb szónoki képességeinek is, de tegyük hozzá, hogy ebben a műfajban később a sokkal jobban beszélő Gyurcsány Ferenc sem brillírozott. A „három gyerek, három szoba, négy kerék” panel lett talán az utóbbi évtizedek egyik legemlékezetesebb retorikai fordulata, míg a baloldal kormányzása idejéről a legtöbbet felidézett szöveg Medgyessy Péter 2004-es beszédéből maradt fent, amikor „közjogi csomagterv” néven emlékezetessé vált javaslata (a többi között az EP választáson közös pártlista indításának gondolatával) inkább az elemzők elnéző mosolyát, mintsem lelkesedését váltotta ki.
Ha már az amerikaiakat említettük, érdemes fél szemmel a legutolsó State of the Union beszédre is pillantani. Obama elnök érvelése középpontjába az amerikaiak új „Szputnyik-pillanatát” állította. Egy olyan sokkoló élményt, mint amilyen az 1957-es Szputnyik-1 szovjet fellövése volt, és amelynek hatására beindult az amerikai űrkorszak, és a pániktól erejüket megfeszítő derék amerikaiak olyan remek dolgokat vittek véghez, mint a Holdra szállás vagy GPS rendszer létrehozása, és by the way meg is nyerték a hidegháborút.
Nem véletlen, hogy Obama a válságtól kiégett, Tea Partyba és depresszióba menekülő amerikaiakat valahogy újra fel akarja rázni. Kérdés, hogy a sanghaji diákok kiemelkedő PISA eredménye tudja-e úgy a frászt hozni rájuk, mint anno a fejük felett repkedő gyanús szovjet tárgy.
Orbán Viktor évértékelő beszédében is felfedezni véltem a Szputnyik-pillanat magyar változatát. A kissé túltengő hasonlatok közül a leghosszabban és legrészletesebben kidolgozottnak a lavinaveszély tűnt, amely metafora leginkább a fenyegető adósságtömeg kockázataira hívta fel a hallgatóság figyelmét.
Bizonyára sokan sokféle választ fognak adni arra a kérdésre, hogy mi volt ennek a beszédnek a legfőbb üzenete. A válasz nem egyszerű, hiszen a kormányfő sokfelé elkalandozott, néha a fókuszt is veszni éreztem. Mégis első hallásra az egyik legfőbb üzenet az lehetett, hogy még nem múlt el a válság, még itt rezeg a fejünk fölött a hatalmas államadósság, és ha sokat ugrálunk, könnyen ránk is szakadhat. Ez lenne tehát a mi szputnyikunk, ettől kéne összekapni magunkat, és jobban teljesíteni az elkövetkező időszakban.
Fog ez sikerülni? Nyilván nem azzal a hatékonysággal, mint a hatvanas évek USA-jában, a magyarok sem konkrétan, sem szimbolikusan nem fognak a Holdra szállni. A veszély értése és megértetése azonban fontos erőforrása lehet az elkövetkező évek kormányzásának. A válság komoly pusztítást végezett eddig is, sok az elhalasztott fogyasztás, a kiegyenlítetlen számla, a magyarok is, ahogy mindenki a világban már remegve várja pénztárcával a kézben, hogy újra elkezdhessen költekezni, és nem nagyon örül neki, ha türelemre intik politikusok, gazdasági elemzők, bárki.
Ha egy hihető gondolattal sikerül ezeket a várakozásokat hűteni, akkor azzal nyerhet a politika, és nyerhet a gazdaság is. Önmagában azonban az ijedelem nem sokat ér, ha egyúttal nincs a kiút is meghatározva. Ezt a célt szolgálhatta Orbán beszédében a foglalkoztatással, munkanélküliséggel és segélyezéssel kapcsolatos elképzelések felvillantása. Részleteket, a megvalósítás módjára vonatkozó adatokat ebben a szövegben kár keresni, de általában nem is ez az évértékelések célja. Most elmosódott körvonallal néhány téma felkerült a vászonra. A jövő hétfői parlamenti évadnyitó pedig remek alkalom lehet, hogy ennél konkrétabbá váljanak az elképzelések – akkor ráadásul már az ellenzék kritikus közönsége előtt, és felszólalásainak kereszttüzében kerülhet sor az újabb fordulóra.
