Angela Merkel még a Bundestagban sütötte el az első leget, amikor azzal borzolta a képviselők kedélyeit, hogy bejelentette: a II. Világháború óta a legnehezebb pillanatait éli Európa. Német törvényhozásban egy ilyen mondat elég pikáns. Ez megadta a tegnapi csúcs drámai alaphangulatát. A legek azután folytatódtak az ülés hosszával is, de ami még fontosabb, a hajnalra kiizzadott döntésekkel.

(forrás)

Gondolom, már minden felkészült olvasóm látta a friss híreket, tudja, hogy lényegében megállapodás született, és az első ítéleteket a piacok már ki is mondták: emelkedik Európa, emelkedik az euró, még egy kicsit a forint is erősödni tudott. Ennél egy osztással lassabban születik majd meg a politikai értékelés, és biztosan nem lesz sem ennyire egyértelmű, sem ennyire optimista. A magyar miniszterelnöknek, aki az éjszakázást a többi eurózónán kívüli vezetővel megúszta, most nem terhelték nagyon meg a brüsszeli poggyászát a hazahozott döntések. Az ülés után frissiben elkészült sörözős videóban a jó hírekről beszélt. Nagyon röviden: nem mi fizetünk, megoldják nélkülünk.

Hogy ez az optimista hangulat fenntartható-e, az kérdés. A görög adósságkezelés elfogadott módszere kinyit egy kényes politikai Pandóra-szelencét, újra témává teheti az adósság-elengedés lehetőségét a hazai közéleti vitákban is. A miniszterelnök ezt a vonalat minden esetre hétfői parlamenti megszólalásában már jó előre kezelésbe vette, amikor arról beszélt – nem kimondva, de egyértelműen a Jobbikkal vitatkozva – hogy milyen mértékben vágná földhöz az országot ennek akár a belebegtetése is, erre utalt az Index videójának címét is megihlető mondás, miszerint „akkor itt a vége”.

Nem lesz ilyen egyszerű más tagállamokban kibontani az utazótáskát. Gondoljunk itt elsősorban a folyamatos tűz alatt tartott olasz miniszterelnökre, akinek a hírek szerint ki is kellett ugrania a megbeszélésekről, hogy az olasz állami tévécsatornának bejelentse: a kormánya nem mond le, és kitölti 2013-ig a mandátumát. Erre az optimizmusra most különösen szüksége lehet Berlusconinak, aki a tárgyalásokon az államadósság elleni küzdelem jegyében megígérte, spórolni és megszorítani fog, a többi között emeli a nyugdíjkorhatárt, munkajogi lazításokat vezet be és privatizál – nem épp egy politikai életbiztosítás az amúgy is már türelmetlen országban.

A nagy nehezen kiizzadt döntések valódi értékét a piacok tovább reakciói és tagállamok politikai fogadtatása majd megmutatja. Hadd legyek viszont a naivitás határát súrolóan optimista. Ebben a depressziós, az európai integrációt és intézményeit (főleg az eurót) minden csatornán keresztül temető közhangulatban ez a csúcs, ezekkel az erőfeszítésekkel és eredményekkel mégis csak valamiféle reményt hozott: rángat, rosszul megy, sokat fogyaszt a verda, de a tulajdonosai mégsem kívánják egyelőre a roncstelepre küldeni, inkább bevállalnak egy nagygenerált.