Még sok képlékeny része van a formálódó új választási rendszernek, de az egyik, „kőbe vésett tézis” szerint a hazai kisebbségek országgyűlési képviseletét biztosan rendezné a törvény. Talán erről az elemről beszéltünk eddig a legkevesebbet a mostanában kiújult közéleti vitában, pedig könnyen lehet, hogy még Guinness rekordra is esélyesek lehetnénk. Nem a javaslat tartalma ennyire izgalmas, hanem a késés, amellyel megszületett: a törvény várható elfogadásának pillanatában majdnem tizenkilenc éves alkotmányos mulasztásban lesz a Magyar Országgyűlés.
(forrás)
Még a Sólyom-féle AB korai időszakának volt egy fontos határozata (35/1992.) ez, amely kimondta:
Az Alkotmánynak az a megállapítása, mely a nemzeti és etnikai kisebbségeket államalkotó tényezőknek ismeri el, a kisebbségek jogainak törvényi szabályozását kiemelkedő fontosságúvá teszi. E jogok körében, illetve ezek mellett, az Alkotmány a nemzeti és etnikai kisebbségek képviseletét külön is megnevezi. A képviselet szükséges előfeltétele annak, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek államalkotó tényezői szerepüket betölthessék.
Nem csak az elhúzódó mulasztás miatt volt kínos az eddigi helyzet. Bármilyen konfliktusban is próbáltunk az elmúlt években kiállni a határon túli magyarság érdekei védelmében, magas labdát jelentett a szemben állóknak arra hivatkozni, hogy nálunk még a kisebbségek parlamenti képviselete sem rendezett, pedig elvileg alkotmányos kötelezettségünk van rá. Szlovéniában, Szerbiában, Romániában mind van valamilyen dedikált kisebbségi mandátumszerzési rendszer a nemzeti törvényhozásokban.
Most úgy tűnik, bepótoljuk a mulasztást. A megoldás részleteit illetően egyelőre még sok a kérdőjel. Azt tudjuk, hogy kisebbségi listára regisztrált kisebbségiek szavazhatnak, tehát nekik már biztosan a választások előtt aktivizálni kell magukat egy regisztrációval ahhoz, hogy élhessenek ezzel a jogukkal. Az is látszik a tervekből, hogy a kisebbségi mandátum kedvezményesen keletkezne, a szükséges szavazatszám fele vagy harmada lenne a sima országgyűlési szék megszerzéséhez szükséges legkevesebb szavazatszámnak. Nem tudjuk ennek a számításnak a részleteit, én az egyéniekre leadható legkevesebb győztes szavazatot valahol 15 és 20 ezer közé teszem az új rendszerben, tehát 10 ezer alatti lehet ez a kisebbségi mandátumszerzési küszöbérték.
Talán a leginkább pikáns része az elképzelésnek az, hogy a kisebbségi listára szavazó nem adhat le voksot az országos pártlistára. Első ránézésre ez diszkriminatív megoldásnak is tűnhet, hiszen a regisztrált kisebbségi szavazó így meg lesz fosztva attól, hogy pártpreferenciájáról is absztrakt módon, azaz a konkrét választókerületi jelöltre leadott szavazat mellett nyilatkozzon. Valójában azonban egyedül így érvényesíthető az egyenlő választójog elve. Sőt, a kisebbségi szavazó választójoga, ha kisebbségi listára szavaz, még ezzel a korlátozással is „egyenlőbb” lesz.
Vegyük csak azt a forgatókönyvet, amely szerint a sima mandátumot eredményező szavazatszám feléért járna egy kedvezményes kisebbségi parlamenti szék. Már így is legalább kétszer annyit ér a kisebbségi listára leadott szavazat, mint a pártlistáé. Ha még ezen felül lehetne pártlistára is szavaznia a regisztrált kisebbséginek, az már háromszoros szorzót eredményezne a listás elemen belül.
A kedvezményes mandátumszerzést ezért persze nem érdemes kritizálni. A kisebbség ilyen szintű pozitív megkülönböztetése bőven belefér az általános gyakorlatba. Magyarországnak egyébként is mindenképp érdemes jó példával elöl járnia, mert a tárgyalási pozícióinkat ez jelentősen javíthatja, amikor a magyar kisebbségek ügyében képviseljük egyébként jogos követeléseinket külföldön. A Magyarországon élő kisebbségi helyzete pedig egy dilemmával gazdagodik: ha akar pártlistára szavazni, megteheti ugyan, de akkor nem regisztrál kisebbségi választóként. Ha regisztrál, akkor megkapja a lehetőséget a kisebbségi választójoga gyakorlásához, de ennek az az ára, hogy kimarad a pártlistás meccsből.
