Megfogadtam, hogy nem foglalkozom Kertész Ákos amerikai Népszavában megjelent nyílt levelével – a nyílt levelekről általában is elmondtam már lesújtó véleményem. A legfőbb okom erre az volt, hogy a közélet ezen a szinten, pontosabban egy bizonyos szint alatt nem érdekel. Az is motivál persze, hogy nem szeretném, ha ezek a hölgyek-urak, lányok-fiúk rajtam keresztül érjék el céljaikat. A magára hagyott provokátor ugyanis hatástalan. A sikeres provokációhoz mindig kell egy naiv befogadó, aki reagál, aki „provokálva van”. Mint most a magyar mérsékelt jobb, amelyik bekapta a horgot.

(forrás)

Egy ideális világban az amerikai Népszavát és a kuruc.infot egy komfortos dobozba össze lehetne zárni, és az idők végezetéig írhatnák egymásnak zaftos tárcáikat. A muníció biztosan kitartana, a dobozon kívüli rész meg biztosan jobban járna nélkülük. A világ persze nem ideális, de ahogy a rossz tévéműsorról el lehet kapcsolni egyetlen jól irányzott gombnyomással a távirányítón, ugyanilyen egyszerű nem kell megkattintani ezeket a pálpusztai szagú internetes tartalmakat.

Persze, értem én, hogy az idétlen nick mögül, arc nélkül uszító kuruc.info szerzőkön már ugyan megtanultunk túllépni, és ehhez képest egy kétségtelenül jól beazonosítható, ismert ember, állami és egyéb elismerésekkel alaposan kidekorált szerző minőségi különbségnek látszik. Szerintem azonban a provokátor elsősorban provokátor, csak ennek határozott rögzítése után érdemes – ha egyáltalán érdemes – azzal foglalkozni, hogy ki ő, mi ő.

Papírforma szerint Kertész Ákos írására kuruc.info-n kellett volna kiőrjöngenie magát valamelyik nagytudásának, és ezzel a szokásos kör lezárható lett volna. A magyar mérsékelt jobb azonban úgy gondolta, hogy kormány- és fővárosi szinten is foglalkozni kell a kérdéssel a szerző személye, annak korábbi elismerései miatt. Ez szerintem komoly hiba volt a részükről. A provokáció ugyanis így kilépett saját szokásos kis dühöngőjéből, és sokkal eredményesebb lett, mint az várható lett volna.

Figyeljék meg a történet további alakulását! Ma még a baloldali felületeken is beszélnek arról, hogy esetleg valami nem volt helyes Kertész Ákos ominózus szövegeiben, de ahogy az események haladnak tovább, ahogy a díjaktól és címektől megfosztás ügyei elkezdenek beindulni, a kiinduló probléma el fog halványulni, és egyre inkább arról lesz szó, hogy a magyar kormányoldal erőszakkal meghurcol egy tisztességben megőszült másként gondolkozót. (lásd a fenti képet a magyarországi Népszavából)

Szerintem a jobboldal nálunk néha elfelejteni látszik: a térfelükön állni nemcsak egyfajta gyakorlati működési módot, de stílust is jelent. Ez a stílus pedig szokatlan helyzetekben is a megfelelő válaszok megadására késztet, vagy kéne, hogy késztessen. Ha valaki egy hatalmasat okád a járdára, akkor nem az a stílusos válasz, hogy fölé hajolva elkezdjük tanulmányozni, hogy mit ehetett ebédre, hanem az, hogy nagy ívben kikerüljük a produktumot.