A tragikus oslói mészárlás után az európai szélsőjobb nem folytathatja úgy, mintha mi sem történt volna. A politikai szimbólumokkal teletűzdelt, rituális tömeggyilkosságot végrehajtó Breivik lényegében az utóbbi időben sikert sikerre halmozó, elsősorban bevándorlás-ellenességgel, iszlámellenességgel és EU-szkepszissel kampányoló szélsőjobbos újhullám eszméit gondolta tovább, és beteg aggyal váltotta át cselekvéssé. Bármennyire is elítélik most az érintett nyugati pártok a tettét, tudniuk kell, hogy nem mentesülhetnek százszázalékosan a felelősség alól. Még akkor sem, ha egyébként Európa lassan tényleg egyes számú problémáját tematizálják és állítják – kifacsart módon – programjuk középpontjába. Kell-e a legerősebb magyar szélsőjobboldali erőnek, a Jobbiknak hasonló nehézségekkel számolnia? Közel sem.
(forrás)
Az oslói kettős merénylet után nem sokkal körülnéztem a szélsőjobbos internetes szcéna legfontosabb helyein. Tudom, hogy ezt olvasóim közül sokkal perverziónak tekintik, de nagyon tanulságosak szoktak lenni ezek a kiruccanások. Furcsa volt, hogy a radikális híroldalak eleinte azt kifogásolták, hogy a magyar média „szélsőjobbozik” Breivik tette kapcsán. Ez már csak azért is különös volt, mert amúgy magukról jellemzően nem szívesen mondják, hogy „szélsőjobb”, hanem inkább a „nemzeti radikális” a kedvelt önmeghatározás.
Én használom a szélsőjobbot a Jobbikkal kapcsolatban is, mert szerintem ez a leírás értéksemlegesen kifejezi, hogy a mérsékelt jobbtól jobbra helyezkednek el, semmi bántó vagy dehonesztáló önmagában nincs benne, de természetesen minden mozgalomnak szíve joga, hogy magára olyan bélyeget süssön, amilyet akar. Az egyszerű, egydimenziós fogalmi rendszerben a Jobbik is szélsőjobboldali és Breivik is szélsőjobbos eszmékből indult ki. Ott van akkor az egyenlőségjel köztük? Nem, nagyon sok tekintetben nem. Markáns különbségek találhatóak a Jobbik értékvilága és a mainstream európai szélsőjobb között.
Ez a különbség több ponton is kimutatható, de én most egyetlen részt szeretnék kiemelni: az iszlámról vallott felfogást. Nem kell az emlékeinkben messzire visszamenni: Novák Előd bő két hete az egyházügyi törvény emlékezetes vitájában a többi között elfogadhatatlannak nevezte, hogy a javaslat nem vesz tudomást az iszlám egyházról. Ez bizony nem az iszlám belülről építkező európai forradalmától rettegő szélsőségesek hangja, hanem annak épp az ellenkezője. Az okok nyilvánvalóak, és racionális logikát követnek. Magyarországon az iszlámmal fenyegetni nem tűnik gyümölcsöző politikai vállalkozásnak, miközben a cigányság elleni agitáció mögött ott van a főként vidéki magyarság valós tapasztalata a napi közbiztonsági bajokról. Ebből persze még nem következik, hogy az iszlámot ennyire kelljen szeretni, de itt jön be a másik megkerülhetetlen faktor, a Jobbik immár deklarált antiszemitizmusa, amelyből viszont az ellenségem ellensége logika alapján könnyű levezetni az arabok kebelre ölelését.
Eddig is tudható volt, hogy Európa más tájain a szélsőjobb nem a Jobbik féle utat követi. Szerintem a korábbi bejegyzésemben megénekelt Morvai-ügy is ebből a kétféleségből táplálkozott. Talán az sem meglepő, hogy most az EP képviselő asszony meglepő hirtelenséggel és határozottsággal hátat fordított az osztrák szabadságpárti Heinz Christian Strache által gründolt, páneurópai szervezetnek, amelyet sokkal inkább jellemez a bevándorló-ellenes tematika, és amelynek tagjai most inkább kerülhetnek fázó utcába a terrortámadás után.
Nem lesz egyszerű a nyugat-európai szélsőjobbnak kijönni ebből a helyzetből, biztosan néhány alapvető tézist most újra kell fogalmazniuk. A jelszavaik nem emlékeztethetnek Breivik mondásaira, mert ezzel azonnal magas labdát adnak fel a politikai riválisnak. Azért elveszve sincsenek, temetni biztosan nem érdemes őket. Az oslói rémtett ellenére ugyanis a bevándorlás és döcögősen működő multikulturális együttélés problémája vastagon megmarad Európában. A Jobbiknak azonban nem kell pályát módosítani. Breivik a Jobbik nevét említi a manifesztumában, de aztán jelzi is, hogy problémás a társaság, mert nem tart eléggé az iszlámtól. Csak meglehetősen absztrakt szinten keverhetőek bele a magyar szélsőjobbosok a történetbe. Ehhez általában kell a türelmetlenségről, a kulturális, etnikai különbözőség tiszteletének hiányáról beszélni. Nyilván ebben a vonalban lehet sok igaz állítást mondani, de a magyar közvéleménytől ilyen fokú absztrakciós képességeket elvárni szerintem naivitás. Nem csodálkoznék azon sem, ha ebből az ügyből a Jobbik megerősödve kerülne ki.