Hallgatva, olvasva a szocialisták vezetőinek nyilatkozatait, egyre kevésbé tűnik járható útnak, amit Gyurcsány Ferenc eddig az MSZP megújításáról némi dupla fenékkel mondott (ti. lesz új párt, de az maga lesz a megújított MSZP). A volt miniszterelnök hiába próbálja az idős hölgyet egyre nagyobb elánnal átkísérni az út túloldalára, az idős hölgy ennek nem örül, hiszen esze ágában sincs átmenni. Napról napra több a realitása annak a forgatókönyvnek, amely alapján a Századvég legfrissebb mérésében megkérdezte: milyen lenne az új, Gyurcsány vezette baloldali párt választói fogadtatása és milyen eredményt várnak ettől a fejleménytől a válaszadók?
A teljes sokaságon belül vizsgálva a frissen mért pártpreferenciák ismeretében nem különösebben meglepő módon abszolút többségben vannak azok, akik sem Gyurcsány új formációjára, a Demokrata Pártra, sem a Gyurcsány nélküli MSZP-re nem szavaznának. A vaskos „nem tudja/nincs válasz” csoport mellett közel azonos táborra számíthat az imaginárius Demokrata Párt, és az ex-kormányfőtől elköszönő szocialistapárt. Így, külön-külön mérve mindkettő a bejutási küszöb környékén billeg, ami egyértelmű figyelmeztetés: egy lehetséges pártszakadás következtében nem csupán elméleti lehetőség a jelenleg ismert magyar baloldal lengyel mintára bekövetkező összeomlása.
Tovább bontva az eredményeket megnéztük, hogy a magukat baloldalinak valló válaszadóink körében hogyan állt össze az új párt támogatottsága. Ebben a körben közel 20 százalék választaná a Demokrata Pártot, 30 a régi MSZP-t, és 22 más pártot. Önmagában is izgalmas, hogy a baloldaliak közül többen adnák szavazatukat egy más pártra, mint Gyurcsány Ferenc zöldmezős vállalkozására. Az adat leginkább lényeges tanulsága azonban megerősíti: az új párt ahhoz kevés embert vonz, hogy önmagában bármiféle komolyan vehető alternatívát nyújtson a jelenleg kormányon lévő mérsékelt jobbal szemben, viszont épp eleget ahhoz, hogy a baloldali arénán belül számukra veszélyesen megossza a preferenciákat. Nem kell nagyon csodálkozni azon, ha a jobboldalon izgatott örömmel szemlélik Gyurcsány minden újabb akcióját.
Megnéztük azt is, hogy általában mit gondolnak a válaszadók az esetleges új párt megjelenéséről, annak hatásáról. A többség nem tulajdonít jelentőséget az ügynek vagy nincs véleménye. Akik mégis fontosságot tulajdonítanak a Demokrata Párt megjelenésének, azok körében határozott többségben vannak, akik szerint az MSZP esélyeit rontja ez a fejlemény. Érdekes, hogy a pártot választókhoz képest több mint kétszer annyian vannak ebben a körben, akik szerint hasznos lenne az új párt, mert több alternatíva közül lehetne így választani a baloldalon. Ez az érték mutatja, hogy vannak Gyurcsánynak tartalékai, vannak, akik még haboznak határozottan mellé állni, de alapvetően nem utasítják el a szocialisták osztódását.
Ha csak a magukat baloldalinak vallók körében nézzük meg ugyanezeket a válaszokat, fordul a kocka: majdnem kétszer annyian, 32 százalék vallja, hogy jobb lenne a baloldalon több alternatíva, mint ahányan (16,5 %) úgy látják, hogy az új párt megjelenése káros, mert csökkenti az MSZP esélyeit. Ez az érték megerősíti azt a korábban városi legendaként terjedő, belső mérési eredményről szóló hírt, miszerint a szocialisták körében a többség támogatja a gyurcsányi út gondolatát. Ebből is látszik, mennyire nem könnyű a volt miniszterelnök kigolyózásában érdekelt régi szocialista káderek helyzete. Miközben hivatkozhatnak a józanészre, és a pártszakadás ellen szóló nyilvánvaló racionális érvekre, szembe kell menniük a támogatók (talán a tagság) érzelmi ítéletével, az erős, karakteres vezető óhajával.
A végére rendhagyó módon hadd ajánljak egy könyvet a témában. Lakner Zoltán kollégám egy figyelemre méltó MSZP-könyvvel rukkolt elő, amelyet nem csak azért lehet érdemes forgatni, mert jó a stílusa és komoly kutatómunka áll mögötte, hanem azért is, mert könnyen lehet, hogy egy befejezett történetet mesél el, a magyar rendszerváltozást követő olyan átmeneti korszakot, amikor még létezett és sikeresen működött az egykori állampárt utóda.
