Nem lett különösebben nagy ügy abból, hogy Zagyva György Gyula, jobbikos képviselő egy parlamenti sajtótájékoztatón szamurájkardot rántott, hogy ezzel illusztrálja, milyen fegyvereket használnak az általa cigánybűnözőnek nevezett személyek. A médiaesemény célja bizonyára az lett volna, hogy a honatya története szereplőit tegye félelmetessé a szerszám mutogatásával, de szerintem – némi képzavart megengedve – a puska fordítva sült el, maga Zagyva tűnt inkább félelmetesnek méretes kardjával a kezében.

(forrás)

Túl sok szót önmagában az értelmetlen akció nem ér. Érdekes módon ezt a Jobbik honlapszerkesztői is így gondolták, akik semmi nyomot nem hagytak a hivatalos oldalon képviselőjük kardozó performance-áról. Az önvédelemmel vagy otthonvédelemmel összefüggő fegyverhasználat ügye azonban biztosan forró marad az elkövetkező időszakban akkor is, ha ezen túl az Országgyűlés biztonsági emberei valahogy majd meg tudják akadályozni, hogy a képviselők akadálytalanul bevihessék kedvenc játékaikat. Az új alkotmány V. cikke ugyanis azt mondja, hogy „Mindenkinek joga van törvényben meghatározottak szerint a személye, illetve a tulajdona ellen intézett vagy az ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához.”

Nem vagyok jogász, így nem tudom megítélni, hogy önmagában ez a rendelkezés mennyiben jelent újdonságot az eddigi rezsimhez képest, de kiegészítve korábbi kormánypárti nyilatkozatokkal (Lázár János: „Ha valakinek a tulajdonát támadás éri, akkor joga van a tulajdon védelmében annak elhárítására (...) és az önvédelem szabályait is pontosítjuk, illetve az alkotmányba foglaljuk.”) könnyen tűnhet úgy, hogy van szándék a fegyvertartási szabályok újragondolására.

Egy lehetséges irányt felfest az előző kormány idején létrehozott Fegyverügyi Civil Bizottság április közepén nyilvánosságra került javaslata, amely szerint sörétes puska vagy revolver úgynevezett otthonvédelmi lőfegyverként tartása lenne a megoldás. Ha jól értettem az indoklást, akkor azért pont ezeket, mert méretüknél fogva nem lehet őket rejtve hordani, így a birtokosuk majd tényleg csak a saját ingatlanján belül használja ezeket a fegyvereket.

Nem szeretném a széplelkű fővárosi értelmiségit játszani. Noha rám még soha nem támadt senki konkrétan szamurájkarddal, azért törtek már be hozzánk is többször, loptak már el tőlem három robogót, akartak egy dudálásért kirángatni a kocsimból, és láttam egy-két keményebb pofont a budapesti éjszakában, igaz ez utóbbinak már legalább tíz éve, ami nem arról szól, hogy javulna a közbiztonság, hanem inkább arról, hogy öregszem, és a bulik már hosszú ideje nélkülem mennek tovább. Ahol pedig nem az éjszakában bulizni járók teszik ki magukat ilyen veszélyeknek, hanem bárki, akinek a kertjében mozdítható érték fellelhető, tökéletesen megértem, ha ott minden lehetőséget szívesen fogadnak önmaguk fokozott megvédésére.

Megértem azokat a fegyver-fetisisztákat is, akik szívesen fognak a kezükbe egy szépen megmunkált, nikkelezett revolvert. A javaslatban szereplő fegyverekkel volt már módom nekem is tüzelni, lőttem lőtéren sörétessel agyaggalambra, 44-es revolverrel céltáblára. Nem rossz móka, viszont épp ebből az élményből vezetem le azt az óhajomat, hogy nem szeretném, ha minden hülyének lehetne egy ilyen otthon a kertjében. Pont azért, mert ilyen izgalmas és szórakoztató dolog lövöldözni. Annyi józanságot még a legtöbb honfitársamnak tulajdonítok, hogy nem lőné le azonnal az ajánlott levelet hozó postást a szabadabb fegyvertartás bevezetésének másnapján. Ha viszont megvette drága pénzért a míves fegyverét, akkor nyilván szívesen játszana vele egyet otthon. Annyi józanságot pedig már nem feltételezek, ami az ebből könnyen összehozható balesetek elkerüléséhez szükséges lenne.

Eleve nem értem, hogy a Fegyverügyi Civil Bizottság javaslata miért nem tisztázza, hogy ezekkel a fegyverekkel milyen lőszert engedne használni. Nem vagyok a téma szakértője, nem szeretnék butaságokat írni. Annyit azonban általában tudhatunk, hogy léteznek nem halálos sérülést okozó lövedékek. Ezt 2006 őszén megtanulhatta mindenki, azóta nem kell a gumilövedéket bemutatni. Miközben ez az eszköz tömegoszlatásra barbár és elfogadhatatlan egy civilizált országban, otthonvédelemre talán inkább alkalmas, hiszen emberi élet kioltására nem alkalmas, és nem fejre célozva maradandó sérülést sem okoz, viszont arra talán jó lehet, hogy a támadót megállítsa.

Összességében azonban azt sem feltétlen hiszem, hogy a gumilövedékkel töltött duplacsövű puska vagy revolver tényleg megoldást jelentene. Képzeljük el, ha egy szerencsétlen idős ember meglőné a veteményesét dézsmáló betolakodókat. A bosszú végtelen ciklusát indíthatná be, hiszen biztosak lehetünk benne, hogy a megsérült betolakodó nem hagyná annyiban az ügyet, és könnyen felmérné, hogy az egy-két ember ellen hatásos fegyverrel a kezében már nem tud mit kezdeni a gazda, ha tízen jönnek ellene. Szerintem egy ilyen lehetőség kinyitása után inkább több, mintsem kevesebb vér folyna Magyarország közbiztonsági gócpontjaiban.

Továbbra is azt állítom, amit egy előző posztomban is írtam az erőszak privatizációjának akkor épp gyöngyöspatai problémájáról. Bármennyire is elégetlenek a helyiek a rendőrség munkájával, nincs más út, mint rajtuk keresztül, az ő hatásos munkájuk eredményeként megteremteni a közbiztonságot. Erre érdemes továbbra is a legtöbb erőforrást összpontosítani, és csak nagyon szigorú feltételekhez, pszichológia vizsgálathoz is kötni az esetleges otthoni fegyvertartást. Különben könnyen eljuthatunk oda, amit Thomas Hobbes a Leviatánban ír a természeti állapotról, ahol minden ember mindenki ellensége, ezért örökös félelem uralkodik, az erőszakos halál veszélye fenyeget, s az emberi élet magányos, szegényes, csúnya, állatias és rövid.
 

Fontos upgrade a szöveghez, hogy időközben hozzájutottam a Fegyverügyi Civil Bizottság javaslatának minden részletéhez. A gumilövedékre vonatkozó megállapításomat ez új megvilágításba helyezi, hiszen a szöveg szerint külön kategóriát képeznének az ún. traumatikus fegyverek, amelyek a gáz-riasztókkal kerülnének egy megítélés alá. A javaslat ismeretében több tudható arról, hogy milyen feltételekhez kötnék például az otthon védelmére szolgáló fegyvert. A "minden hülyének lehet egy revolvere otthon" tézis nem áll meg, ha ezek szerint alakulna az új szabályozás, még akkor is, ha a "hülye" igencsak szubjektív kategória.