Még gyorsan az MSZP választmányi ülésének végeredménye és a keddi strukturális reformok bejelentése előtt egy kis hétvégi lazítás. Felvilágosult kütyüfüggő vagyok. Ez annyit jelent, hogy habzsolom az informatikáról, a mobiliparról, és mindenféle magukban áramot folyató dolgokról szóló híreket, de nem vagyok az a típus, aki tábort ver a bolt előtt, hogy elsőként vehessen meg egy várva várt újdonságot. Korai nagy belelkesedéseim után már egy ideje arra is képes vagyok, hogy feltegyem a kérdést: szükség van nekem ilyenre?
Így vagyok a tábla PC-vel is. Eleve be vagyok minden ellen oltva, aminek i-vel kezdődik a neve, de amúgy már más cég kínálatából is vehetnék ilyen túlméretes mobilt vagy billentyűzet nélküli netbookot – csak annak a függvénye, hogy honnan közelítünk a kütyüpiacot pillanatnyilag lázban tartó szegmenshez. Nem tudtam még magamban felfedezni vagy megfogalmazni az igényt, amire egy ilyen holmi választ adna.
Nemrég viszont egy kedves kollégám, Tóth Csaba egy stúdióbeszélgetés előtt zsebéből előkapott egy Amazon Kindle 3-at, és annyit mondott, hogy nagyon szereti, tök jó, és nem is drága. Kis bogarat ültetett a fülembe, elkezdtem a netet túrni, hogy mit is érdemes tudni róla. Aki a technikai részletekre kíváncsi, bőven talál magyarul is infót róla, összefoglalva azt lehet róla megtudni, hogy szinte minden tesztelő nagyon szereti, és ami baj van vele, az főleg csak azért van, mert ezzel a holmival alapvetően az Amazon szeretne sok elektronikus könyvet és újságot eladni, ehhez viszont nem akarták feltétlenül mindenféle dokumentumtípus előtt kinyitni a saját olvasójukat.
Persze nem kell emiatt elkeseredni. Magyar ember tartalomért csak végső esetben fizet, és egy kis ügyességgel, a szerzői jogok maximális tiszteletben tartása mellett is telerakhatjuk olvasnivalóval a kis holminkat. Klasszikusokat magyarul is nagy mennyiségben le lehet tölteni innen, mindenféle egyéb turpisságról meg jó sokat lehet itt olvasni.
Hogy mitől áttörés ez a kütyü? Az USA-ból szállítva tokkal vonóval 31 ezer forintért, egy alsóközép mobil áráért megvehető, ennyiért wifi-n az internetre kapcsolódik, kicsit többért 3G-n bárhol. Ilyen ajánlatra könnyebben bólint az ember, mint egy 100e-es táblára. De ami az árnál sokkal fontosabb: ennek még értelme is van. Nem szoktam nyávogni, ha képernyőről kell olvasni, de bizonyos mennyiség felett nem egy nagy élmény tényleg, és ennek mindenféle orvosi magyarázatai is vannak, bőven található erről is írás a neten. A Kindle 3-as E Ink kijelzőjének semmi köze az eddig általam ismert bármilyen elektronikus cuccon használt LCD-hez vagy bármihez. Amikor olvastam, nem akartam elhinni, a képeken nem jön át igazán, de kézbe véve abszolút igaz: sokkal közelebb áll a papírhoz, sőt, lényegében tök olyan.
Egy ilyen e-könyv olvasóval lényegében el lehet felejteni a nyomtatónak azt a felhasználását, hogy saját olvasásra magunk számára nagyobb szövegeket kinyomunk. Ezt biztosan meg fogják köszönni a fák, még akkor is, ha rendesek voltunk, és kétoldalasan nyomtattunk eddig. Ennél azonban sokkal többről van szó. A Kindle kultuszt teremt, ez látszik már most, annyi olvasnivalót lehet rá gyártani, hogy akkor sem tudnám kihasználni, ha háromszor ennyi szabadidőm lenne. Végtelenül praktikus, jó fogni, jó lapozgatni, hetekig elmegy egy töltéssel, semmi oka nem lehet senkinek, hogy ne szeresse, ha egyszer rákap az ízére.
Azért nem úszom meg, hogy valami politikai gondolatot ne osszak meg róla. Hihetetlenül jó politikai mobilizáló eszköz is lehetne olyan csoportok felé, ahol a számítógép-használat vagy az internet-penetráció még alacsony. Idősebbek, vidékiek talán? Ehhez a cucchoz ugyanis semmi nem kell. A 3G változat úgy megy fel a netre, hogy ehhez semmit nem kell a használójának tennie, bolondbiztos, végtelenül egyszerű a használata (bár még nincs magyar oprendszer hozzá, asszem), és a mindenféle előfizetett vagy megrendelt dokumentumok maguktól megjelennek a könyvtárában. Kell ennél jobb pártépítő kommunikációs eszköz? Minden nap egy kis eligazítás, hogy miről kell félhangosan beszélni a villamoson, boltban, piacon. Suttogó propaganda 2.0. Nem csodálkoznék, ha valamelyik magyar pártszékházból rövidesen komolyabb megrendelést kapna az Amazon.
Az utolsó 100 komment: