Nem friss a sztori, hiszen már lassan két hete, pont újév napján jelent meg a Washington Postban Schiff András levele. Ha megengedik, eltekintek mind az obligát jobbos felhorkanástól, mind az elégedett balos egyetértéstől. Csak a levél szövegével, annak is középső bekezdésével foglalkozom, ami magyarul nagyjából így hangzik:
„A legfrissebb hírek valóban riasztóak. A toleranciaszint Magyarországon rendkívül alacsony. Rasszizmus, romák diszkriminációja, antiszemitizmus, idegengyűlölet, sovinizmus és reakciós nacionalizmus – ezek a jelenségek nagyon aggasztóak. Mindezek olyan emlékeket ébresztenek, amelyeket, azt hittünk, régen el lehet felejteni. Sok ember fél.”
A sajtó érthető módon, inkább a levél többi részét emelte ki, amely a médiatörvényt kritizálta, illetve kétségbe vonta Magyarország alkalmasságát az EU soros elnöki tisztségére. Sokat kell beszélnünk a médiatörvény kapcsán kialakult itthoni és nemzetközi visszhangról, fogok én is itt a blogban erről írni, de most a fent idézett középső bekezdés tartalmát szeretném végiggondolni.
Ha Schiff 2011 elején „legfrissebb hírekről” (latest news) ír, akkor bizonyára nem a Magyar Gárda 2007-es megalakulásáról, nem a romák elleni gyilkosságsorozatról beszél, amelynek tetteseit 2009-ben elfogták, és már elkészült ügyükben a vádirat. Nem valószínű az sem, hogy a Jobbik tavaly tavaszi parlamentbe jutását lehetne elkönyvelni friss hírként.
Ha jobban megnézzük a magyar szélsőjobb utolsó félévét, azt az időszakot, ami kis jóindulattal a legfrissebb hírek kategóriájába belefér, inkább stagnálást, belső konfliktusokat, összességében jelentős lendületvesztést tapasztalunk. Nézzük a számokat: a mi méréseink szerint a Jobbik támogatottsága hibahatáron belüli mozgásokkal tíz százalék körül stabilizálódott. Egyértelműen nem szerepelt a párt várakozásai szerint az önkormányzati választásokon, Vona Gábor pártelnök maga is úgy fogalmazott frissiben, hogy „elmaradt egy nagyobb öröm”. Nyilván a párt egyik erős embere, Pősze Lajos kizárása az országgyűlési frakcióból sem erő és az egység jele. Kicsit blikkfangos ugyan a Nézőpont Intézet elemzésének címadása, miszerint „kisgazdásodik” a Jobbik, de nem alaptalan a megállapítás.
A Magyar Gárdát 2009 nyarán a bíróság feloszlatta, az Új Magyar Gárda Mozgalom már közel sem tudott akkora hatást kiváltani, több vezetőváltás után ma a szervezet lényegében láthatatlan. Hivatalos honlapjukat utoljára tavaly áprilisban frissítették. A Jobbik életét szorosan követő belső kör kivételével hallott bárki is arról, hogy december 11-én új főkapitánya lett a Magyar Gárdának? Nem csoda, ha nem, hiszen kizárólag a barikad.hu számolt be az eseményről.
Nincs különösebben mit csodálkozni ezen. A jobboldali radikalizmust tápláló erőtlen baloldali kormányzás véget ért. A Jobbik nem nagyon tud mit kezdeni parlamenti mandátumaival, hiszen a kormányzó jobbközép minden döntést maga meg tud hozni, nincs szüksége a radikálisok immár 46 főre apadt képviselőcsoportjára. Nem csak a matematika okozza a Jobbik nehézségeit. Fontos szimbolikus témáikban, így például Trianon emlékezetében vagy a magyar termőföld védelmében is a Fidesz-KDNP ellopta a showt.
Érdemes lehet megnézni, hogy más országokban, ahol erőszakos rasszizmussal és intoleranciával küszködnek, miképp kezelik kifelé ezt a problémát. A svédekről már októberben írtam a Heti Válasznak. Ehhez képest azóta további fejlemény, hogy újra feltűnt egy bevándorlókra vadászó sorozatgyilkos Malmöben.
Mindezek ismeretében a következő játékot játszottam. Beírtam a Washington Post keresőjébe a „Sweden racism” kifejezést. Az oldal nem talált semmit. Ellenpróba: a „Hungary racism” kifejezésre viszont szépen kidobja Schiff András levelét.
Biztos a svédek nem beszélnek olyan jól angolul.