Korábban nem hallottam a Ucityguides nevű utazási oldalról, de az utóbbi napokban okozott némi izgalmat a hazai médiában azzal, hogy a tíz legszebb város című rangsorában a kilencedik Budapest lett. A kifejezetten szakértő „egy nap a városban” blog már méltó módon megemlékezett a hírről (tőlük tudtam meg, hogy Alice Cooper is mekkora rajongója a fővárosunknak). Mit kezdjünk ezzel a fejleménnyel? Az egyik lehetőség, hogy öt percig örülünk neki, aztán felidézve a város napi gondjait, újra búsongani kezdünk. A másik út azonban érdekesebb lehet: gondoljuk tovább, hogy mit érdemes kezdeni Budapest javuló hírnevével!
(saját fotó)
Belátom, nem tűnik a legnagyobb telitalálatnak ma azt javasolni, hogy Budapestre, mint kitörési pontra tekintsünk. Tartja magát egy makacs gondolat, hogy ami az utóbbi időben jól sikerült Magyarországon, az mind a fővároson kívül történt (most hirtelen csak a Debrecen BL szereplése jut eszembe, de volt más is a felsorolásban). Van ebben egy jókora adag, történetileg is könnyen érthető Budapest-gyűlölet. Nincs ezen mit csodálkozni egy olyan országban, amelynek legnagyobb folyóján, ha jól számolom, van összesen tizenhat közúti híd, és ebből kilenc Budapesten vagy közvetlenül mellette található. Ez az aránytalanság sok más témában is hasonló képet mutat.
Az aktuális politikai meccsek persze csak ráerősíthetnek az fővárossal kapcsolatos apátiára. A korábbi vezetés ügyei ma leggyakrabban a bűnügyi hírek között jelennek meg, aktuálisan pedig a Budapest és a kerületek viszályáról, bezáró Zöld Pardonról, nehezen dekódolható színházigazgatói kinevezésről, csőd közelében billegő BKV-ról hallhatunk. Ha valaki csak a fővárosi és kerületi politika szemüvegén keresztül néz körbe, valóban nincs sok oka a vidámságra. Szerencsére ezekkel a problémákkal, sem Alice Cooper, sem a Ucityguides emberei, sem a többi ide utazó turista nincs elfoglalva.
Sőt! Nem is kell ahhoz turistának lenni, hogy a tudatlanság jótékony fátylát pár pillanatra leengedve szemünk elé mi is, akik itt élünk, megérezhessük, mitől olyan lelkesek a vendégeink. Az utóbbi időben sokszor volt olyan élményem, hogy alig ismertem rá egy-egy városrészre, ahol régebben nem jártam. Mindenhol vannak balhék, minden változásnál jönnek a kritikus hangok. Tudom, hogy közelről nézve a megújult Margithíd is tele van silány megoldásokkal. Messziről nézve, napról napra látva munkába menet a híd átváltozását, nekem egy ponton (kb. egy hónapja) beütött a rácsodálkozás: jé, ez egy szép híd. Sosem vettem korábban észre. Rengeteg más felújított, átalakított köztérrel kapcsolatban volt hasonló gotcha-élményem.
Ha már itt van ez a város, ilyen szép eleve, és ha lassan is, ha késve is (pl. Prágához képest) de tényleg felzárkózik a globális versenyben, akkor miért is ne lehetne ebből többet kihozni? Ha ez most tényleg egy komolyabb hullám, ha tényleg felfigyelnek Budapestre a világban, akkor erre a hullámra rá is lehetne ülni kicsit. Globális hírcsatornákon szoktam látni, ahogy országok vagy régiók hirdetik magukat a jellemzően vastagabb pénztárcájú utazó célközönségnek. Ez nekünk is lehetőség, de akkor valamit mondani is lehetne, sőt kéne, hogy mi is Budapest, azon kívül, hogy szép. Lehetne Budapest a fürdők városa, de akkor rá kéne kicsit dolgozni a fürdők rendbetételére. (hosszú évek kihagyása után jártam nemrég a Gellértben, és némi döbbenettel tapasztaltam, hogy ugyan rég nem voltam, de lényegében semmi nem változott, semmihez nem nyúltak, és az ikonikus belső medence csarnokában pedig a galéria büféjéből áradó kajaszag terjeng). Lehetne Budapest a konferenciák kedvelt helyszíne is. Ezzel ráadásul egy új kört hozhatnánk be, akik válságtól függetlenül mindig utaznak, és többet is költenek a mezei turistáknál. Ehhez viszont a lehetséges konferenciahelyszíneket kéne egy kicsit gatyába rázni.
Hirtelen most ez jutott eszembe, de biztos van még százszámra kitörési pont a város számára. Mindig is imádtam itt élni, itt születtem, el sem mozdultam innen. Most lelkesen figyelem, ahogy változik, ahogy a gyalogosok, bringások visszahódítják a köztereket, ahogy a ronda, kutyaszaros utcákból elképesztő sétálóutcák bújnak elő. Szerintem ez nagy érték. Még akkor is, ha tökéletes megértem, ha a Budapesten kívüli világnak elege van abból, hogy minden a főváros körül forog. Az egyenlőtlen esélyeken javítani kell, ez nem kérdés, de semmiképp nem úgy, hogy Budapestet húzzuk le az átlaghoz.
