Mit mond a király?

2011.02.17. 16:42 kumin

Figyelmes olvasóim észrevehették a fejlécben az „örömről, bánatról” kitételt. Nos, most egy örömről: láttam egy jó filmet, A király beszédét, amely ráadásul nem csak nekem tetszik, hanem úgy tűnik, hogy idén jó néhány filmes babért is begyűjt, a tíz Oscar-jelölésből is biztosan lesz valami. Politika iránt bármiféle vonzalmat érző mozirajongók az utóbbi időben nem voltak elkényeztetve. Lehet, hogy bennem volt a hiba, és túl fáradt is voltam, de például a Giulio Andreotti életét bemutató Il Divo alatt inkább felhúztam magam, mintsem szórakoztam volna. Sokat ígért az In the loop című szatíra a britek háborúba vonulásáról. Ez már sok fokkal jobb volt, de még mindig inkább a fárasztó, mintsem a szórakoztató jelzővel tudnám leírni.

(forrás: hetivalasz.hu)

 

A brit uralkodóház kulisszatitkairól láthattunk már korábban is remek mozit. A 2006-os A királynő (The Queen) a nagy kedvenceim közé tartozik, többször is megnéztem, még okultam is belőle kicsit. Most A király beszédével visszatérünk erre a hálás témára, csupán egy generációval korábban. Nem szeretnék kritikát írni, elég legyen annyi, hogy a film szép is, jó is, okos is, tessék megnézni. Egyetlen rövidke párbeszédre szeretném csak figyelmet felhívni, mert szerintem ebben összpontosult a legfontosabb üzenet, sőt, szerintem erről a pár mondatról szól ez az egész film.

 

A dadogós főhős apja, az öreg V. György a következőket mondja fiának a karácsonyi rádióbeszéde elmondása után, valamikor a 30-as évek közepén (36-ban hal meg, és ez a sztori szerint nem sokkal előtte történik):

 

Hagyd a mikrofonra a munkát! […] Fordulj bátran a nyavalyás felé, és nézz vele szembe, ahogy bármelyik rendes angol emberrel tennéd! Mutasd meg, ki az úr! […] A múltban egy király dolga annyi volt, hogy jól mutasson az egyenruhában, és ne essen le a lováról. Most be kell törnünk az emberek otthonaiba, hogy megkedveltessük magunkat. Ez a család lesüllyedt a leghitványabb lények szintjére: színészek lettünk.

 

Ez annak a döbbenetes átalakulásnak a remekbe szabott elbeszélése egyetlen rövid párbeszédben, amely a hagyományos politizálásról alkotott képet végképp és visszavonhatatlanul megváltoztatta az új kommunikációs technológiák hatására. Egy monarchának persze joga volt dühöngeni azon, hogy a rádió miatt már minden alattvaló lakásába eljutva kell ripacskodnia. Egy demokratikusan választott politikai vezetőnek azonban ez szerepel a munkaügyi leírásában – függetlenül attól, hogy milyen a közvetítő technika.

 

Mindig lelkesen olvasom azokat – a gyakran nagyon meggyőző, intellektuálisan szépen felépített – érveléséket, amelyek a megvetik a választók kegyeit kereső politikát, és lényegében minden ilyennek kapcsolatban populizmust kiáltanak. Ami gyakran kimarad ezekből az érvelésekből, az pont annak megértése, hogy a választó figyel, ráadásul egyre kifinomultabb és egyre alaposabb technikákon keresztül tudja a közélet minden rezdülését nyomon követni. Erről még évekkel ezelőtt írtam egy cikket a Politikatudományi Szemlében, és a lényeget illetően ma is hasonlóan látom a helyzetet: a politika tartalma, stílusa, mindene egy demokráciában szükségszerűen idomul az uralkodó média által kialakított környezethez.

 

Nagyjából pont akkortájt változott nagyon meg valami ezen a téren, amikor a filmbeli V. György a fenti kifakadásra ragadtatta magát. Nagyjából azóta tudjuk, hogy az a „nyavalyás mikrofon” képes volt véres diktatúrákat és jól működő demokráciákat is szolgálni. Azóta tudjuk azt is, hogy aki igazán demokratának tekinti magát, az nem úszhatja meg ezt a tesztet: jól kell szerepelni, vonzónak kell mutatkozni, el kell magyarázni, hogy mi miért történik. Illúzió azt hinni, hogy önmagában egy jól átgondolt, koherens értékrend és precízen kimunkált szakpolitikai tervek sikeressé tehetnek bármilyen politikát – bár a hazai értelmiségi vitákban ez a nézet most is nagyon népszerű, ami számomra egyértelmű jele annak, hogy a demokratikus gondolkodás még nem vert gyökeret, vagy inkább nem tudta kiszorítani sokak fejéből a régről ottmaradt tekintélyuralmi felfogást.

 

Most megint korszakot vált a domináns média, erről az idei termés egy másik remek darabja, A közösségi háló szól (n.b. ebben a filmben is felfedezhetnek áttételes vonzerőt a politikafüggők, hiszen forgatókönyvét ugyanaz az Aaron Sorkin írta, aki a nagyszerű Elnök emberei tévés sorozatét). Talán közel a perc, amikor valaki – talán pont Magyarországon - V. György analógiájára kifakad:

 

A múltban egy politikus dolga annyi volt, hogy jól mosolyogjon a kameráknak, és jó beszédeket mondjon a rádióban. Most azt várják tőlünk, hogy naponta új blogbejegyzést produkáljunk, és közösségi oldalakon cseverészünk mobiltelefon-nyomkodó tinédzserekkel. Lesüllyedtünk a leghitványabb lények szintjére: számítógépfüggő geekek lettünk.


 

Címkék: média király populizmus beszéd

14 komment · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://kuminszerint.blog.hu/api/trackback/id/tr262668352

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Politika, reklám 2011.02.19. 21:53:25

Azt hiszem, a termékelhelyezésben rejlő reklámlehetőségeket tekintve csak kullog a politika után a kereskedelmi televíziózás!Olvasom, hogy hamarosan változhat a Barátok közt, miután az új médiatörvény lehetővé teszi a termékelhelyezést a tévé...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

magpet · http://zsemlediszno.blog.hu 2011.02.17. 17:38:15

Hát igen, az idők változnak. Egyvalami örök, az általam "Torgyán-effektus"-nak nevezett jelenség: az arra hajlamos figurákból nem kell a sajtónak (írott, nyomtatott, villanyos, tökmindegy) kemény munkával hülyét csinálni, bőven elég odalökni őket egy bekapcsolt kamera elé. Persze ez nem csak politikusokra igaz, de ott azért elég szép a felhozatal, szerencsére színvilágtól függetlenül. :)
Egyébként ha már politika és film, akkor nálam az egyértelmű überalles A tanú. Észrevetted, hogy nem nagyon van olyan élethelyzet, amire ebből a filmből nem lehet találni egy odaillő idézetet? (Ha nagyon nem, akkor majd a Bryan életéből... :)

(A 6. bekezdés eleje felé a "megvetik" előtt mintha fölösleges volna egy "a".)

Thaddeus Griffin · http://osztgyunamigyun.blog.hu 2011.02.17. 20:06:17

Jó film volt, bár nekem az Il Divo határozottan jobban tetszett, igaz az olasz politikai elit és a szervezett bűnözés összefonódása az egyik kiemelt érdeklődési területem.

A poszt végi megállapítással egyetértek :) Mostanában azon szoktunk hülyéskedni, hogy a "kockaság" egy új társadalmi alrendszer vagy minden egyes alrendszerben más-más módon van jelen. Meg kellene újítani a strukturalista-funkcionalista elméleteket.

Tényleg Ferenc, sokan megöleltek ma? :)

kumin 2011.02.18. 10:03:05

@Thaddeus Griffin: Képzeld, nulla darab, pedig nem csak otthon ültem. Asszem, nem gyűrűzött még úgy be, mint a drága jó Valentin nap. More info, ha valaki nem értené, miről van szó: www.facebook.com/event.php?eid=139225989463596

Thaddeus Griffin · http://osztgyunamigyun.blog.hu 2011.02.18. 10:51:46

@kumin: Cc,felháborító. Abban reménykedek, ölelés helyett talán megváltoztatják "Politológus vagyok, fizess nekem egy sört"-napra :)

vincere 2011.02.18. 12:36:37

12 Oscar-ra jelölték

teabore 2011.02.18. 12:44:36

Hát igen, a briteknek nagyon megy a történelmi témájú filmek készítése.

kilobike 2011.02.18. 13:32:26

Politikához nem értek.
Egyetértek, ez egy jó film.

Szalacsi_Dezső 2011.02.18. 15:44:37

@kumin: Hoppácska! Ez már döfi. Grat, hogy "filmkritikát" írtál. Nekem is nagyon bejött a király beszéde. Colin Firth meg lassan kitör végre Mr. Darcy szerepéből.
Churchill is nagyon jól meg van formálva karakterileg (hú ez de magyartalan lett), amikor az új király névválasztásáról beszél. "Csak ne Albert legyen, az olyan németes."
Bocs hogy letegeztelek, de némiképp ismerjük egymást.Voltál "nálunk" kétszer is Blellén. Ha tudod mire gondolok. :-)

cuckó (törölt) 2011.02.18. 15:56:36

NEKEM EZ A FILM SOKKAL-SOKKAL TÖBBRŐL SZÓL: AZ APÁK ÉS AZ ANYÁK, A CSALÁD BŰNEIRŐL, A SZERETETHIÁNYTÓL ÉS ELVÁRÁSOKTÓL SZENVEDŐ GYEREKEKRŐL, AKIK MINDEZEK MIATT DADOGNAK (LELKI SÉRÜLÉS!), PEDIG NEM DADOGÓNAK SZÜLETTEK. SOK-SOK CSALÁDBAN ELŐFORDUL EZ.
A KIRÁLYI CSALÁDNAK MINDEN MOZZANATÁBAN MODERÁLT ÉLETET KELL ÉLNIE, TEHÁT MINDEN POMPA ELLENÉRE HALMOZOTTAN HÁTRÁNYOS HELYZETŰ.
EGY TÜRELMES, MEGÉRTŐ, EMPATIKUS BARÁT (DEHOGY LOGOPÉDUS) VISSZAÉPÍTI A GYEREKKORI TRAUMÁKTÓL FELNŐTTKÉNT IS SZENVEDŐ KIRÁLY ÖNBIZALMÁT, MEGSZABADÍTJA ATTÓL A SZORONGÁSTÓL, AMELLYEL AZ APJÁHOZ EGÉSZ ÉLETÉBEN VISZONYULT.

is 2011.02.18. 16:06:05

a vegkicsenges rendben van. a demokraciat azonabn nem a szakpolitika vs. populizmus, hanem az donti el, hogy a media hatalmat felismerve vajon a politikus annak maga ala gyureset vagy meggyozeset tekinti-e feladatanak. demokraciaban nincs hatalmi es ellenzeki sajto, diktaturaban meg csak az van. a szazalekos megoszlas (mennyi a sima media, es mennyi a hatalmi/ellenzeki) pontosan a demokracia/diktatura szazalekos aranya egy tarsadalomban. ez az arany egeszen szepen leromlott a tavalyi valasztasok ota. es innen nezve mar eleg cinikus a poszt hangutese, hogy hat ez van, gyerekek, Orban bedaralta a sima mediat, ugyhogy a szakpolitikusoknak most coki.

fehéregér 2011.02.18. 16:12:01

Jó film, örültem neki, ahogy mindenki, akivel együtt ültem a moziteremben. És én is örülök annak is, hogy "Darcy" - Colin F. kapott lehetőséget egy izgalmas karakter megformálására, remekül csinálja, noha Geoffrey Rush szerintem még jobb. És cuckóval is egyetértek, igen, valójában erről szólt a film, na meg a két ember izgalmas kamaradrámájáról, egy barátság egészen sajátos helyzetben való kialakulásáról, és közben persze ott van a háttérben a történelem. És ami fontos: a forgatókönyv és a rendezés nem nagyolta el, értő módon elbíbelődött az epizódszereplőkkel is, így nem volt "hamis hang" a filmen, olyanfajta hamis hang, ami rendre kínos feszengésre késztet a magyar "történelmi filmek" láttán.

milos60 2011.02.19. 13:45:36

Feri! Egy régi viccben Móricka azt felelte a tanárbácsinak, aki értetlenkedve kérdezte: "Honnan tudtad a választ kisfiam?"
Nu, tudom én, mi kell magának....

A lényeg az, hogy azt kell eladni, amire vevő van...A politikai komentárokban is, sajnos...
Bele a mikrofonba...

Jó film, de nem csak ezért...

A szerző

Kumin Ferenc

Politológus-közgazdász, a Századvég Alapítvány vezető elemzője

2002 óta jelennek meg politikai elemzései az on- és az off-line médiában

2006 és 2010 között Sólyom László köztársasági elnök kommunikációs és stratégiai tanácsadója

Facebook