Politológus a kabinban

2011.02.13. 10:40 kumin

Ismét hétvége, ismét apolitikus téma. Hír és aktualitás azért van a mai bejegyzésem mögött: pont egy hete, február 6-án új magyar magassági rekord született, Nagy Tibor 8750 m magasra emelkedett vitorlázórepülővel. Innen is gratulálok neki. Emlékeim szerint* az általános hírmédiában utoljára magyar vitorlázórepülős hír akkor volt, amikor 2007 végén Hegedűs László („Bagoly”) megdöntötte Steve Fossett 1250 km-es (!) szabályos háromszög távrepülésének sebességi rekordját 151,5 km/h-ás átlagsebességgel. Ha ilyenekről hallok, mindig nagyot dobban a szívem, ugyanis reménytelenül odavagyok a vitorlázórepülésért, noha már több mint két éve nem voltam motor nélküli repülővel a levegőben.

Ezt látom a kabinból a Velencei-tó felett

 

A történetem még valamikor 13-14 éves koromban kezdődött, amikor egy jó barátom unszolására, akivel órákig tudtuk nézni a környező hegyekről, ahogy Farkashegyre felcsörlőzik a vitorlázórepülőket, valahogy összehoztuk, hogy az egyik klubnál újoncként fogadjanak minket, és az egész napi rohangálás, géptologatás jutalmaként két iskolakört repülhettünk is egy Góbéval, aminek ráadásul az irányítását is megkaptam az oktatótól az egyenesekben. Le voltam nyűgözve, a körítés viszont nagyon nem tetszett. A klubélet lényege ugyanis az volt, hogy a hétvége mindkét napját kora reggeltől kint tölteni, egész nap gályázni, és reménykedni, hogy valami kis repülés is jut. Emellett akkor még, közvetlenül a rendszerváltás előtt volt az egész dolognak valami nyomasztó munkásőrös hangulata, „elvtársak” megszólítás, sorakozó, jelentés – ettől a részétől viszont frászt kaptam, ami le is győzött: ez a hétvége egy szép emlék maradt, nem lett belőle semmi, csak egy beültetett bogár a fejemben.

 

15 évnek kellett eltelnie, hogy újra bekattanjak. Megint kellett egy jó barát is, akivel egymást lelkesítettük, kellett még, hogy létezzen egy olyan iskola is, amelyben már nem klubrendszerben ment a képzés, tehát nem kellett teljes életmód-váltást vállalnom, és kellettek azok a kiváló mesterek, akikkel a sors összehozott. Pedig a dolog rettenetes előjelekkel indult. Amikor először kimentem Farkashegyen, az iskola egyik vezetője, Tábor Csaba rögtön el is vitt repülni. Jó idő is volt, kapásból repültünk egy szenzációsat, elképesztő élmény volt, reménytelenül beszippantott a dolog magába, Csaba is nagyon szimpatikus volt. Talán pár hét telt csak el, már a reptér egyik barakkjában ültünk, és hallgattuk az elméleti képzést, amikor hangos kiabálás zavarta meg az órát: „Lezuhant a Star!”

Kirohantunk, és rögtön egy poroltót nyomtak a kezemben, hogy „nyomás tüzet oltani!”. A pálya mellett kicsivel a bokrok között égett és feketén füstölt a felismerhetetlenségig összetört ultralight kisgép, Csaba is, utasa is meghaltak, én azzal a sovány kis porral, amit a készülékből ráfújtam, már nem tudtam semmit segíteni. Káosz volt, hazaküldtek minket miután a tűzoltók kiérkeztek, több napig nem is beszéltünk egymással. Nekem itthon annyit mondott a feleségem, hogy „itt kéne talán abbahagyni ezt a marhaságot”. Nyilván azok az érvek nem sokat értek, hogy az egy ultralight volt, én meg vitorlázni készülök, magam sem nagyon hittem el a saját okoskodásom igazát, össze voltam zavarodva.

 

Azután felhívtak az oktatóink minket és arra kértek, legalább jöjjünk ki, hogy megbeszéljük, mi történt. Elmagyarázták, hogy miben hibázott a pilóta, mit kell ebből tanulni, és valahogy sikerült túltennünk magunkat az eseten, belefogtunk a képzésbe. Idővel az iskola Gyúróra, egy új repülőtérre költözött, itt jutottam el minden pilóta legfontosabb napjáig, az első önálló repülésig, amire 2005 májusában került sor. Normálisan haladtam, kicsit a vontatásban tűntem kitartóan bénának, de az is csak olyan, mint a biciklizés: az embernek egyszer egy pillanatra bekattan, hogy mit is kell csinálni, és onnantól nem is érti, hogy mi nem ment addig.

 

2006 augusztusában megszereztem a szakszolgálati engedélyemet, amely azt jelentette, hogy önállóan repülhetek, vihetek utast, indulhatok versenyeken. Ez lényegében a komoly pilóta lét belépője. Jól haladtam, bár annyit nem tudtam repülni, mint ami az ideális fejlődéshez szükséges lett volna. Hétvégi harcos voltam, és az időjárás nem mindig tiszteli a dolgozó ember naptárát.

 

Aztán beütött a második tragédia is. Fejes Attila, aki az iskolát vezette, és sokat foglalkozott is velem, 2007 nyarán tragikus hirtelenséggel, álmában meghalt 38 évesen (két évvel volt idősebb, mint én most!). Az élet még lendületből ment tovább Gyúrón, de Attila nélkül az iskola jövője megpecsételődött. Az utolsó szezon 2008 volt, akkor repültem én is utoljára. Érdekes év volt, közeledett a kislányom születése, de én – talán érezve, hogy hamarosan ennek a mókának vége lesz – egyre vagányabban próbáltam repülni. Július közepe volt, amikor nagyon elszámoltam magam, és sorozatos bénázások után épphogy sikerült Csákvár házai fölött a maradék magasságommal még egy búzatábla felé fordulni, és ott sértetlenül leraktam a gépemet. Akkor egy kicsit össze is tojtam magam, még kétszer voltam fent, de azután jött a gyerkőc, vége is lett Gyúrón az iskolának, így én azóta csak annyit tettem a pilóta lét érdekében, hogy 2009-ben megújítottam a kétévenként esedékes orvosi vizsgálatot.

 

Amúgy ha másra nem jó ez az egész, hát arra nagyon, hogy egy rendkívül alapos vizsgálaton az embert átnézzék rendszeresen az orvosok. Egy biztos, előbb vagy utóbb valahogy visszatérek. Csomó olyan fejet láttam anno a reptéren, akik sok évet kihagytak, mert jött a család, házépítés, a szokásos dolgok, de azután minden nehéz időszak konszolidálódik egyszer, a gyerkőcök megnőnek, a lakáshitelt sikerül törleszteni. Aki egyszer már megérezte a csendes suhanás élményét a levegőben, az nem tud nyugodtan a seggén ülni, ha nyári kék égen gyönyörű habos felhők jelennek meg, ami az ideális időjárás egyik jele. Amúgy az is jó a vitorlázórepülésben, hogy csak (csak?) egészségesnek kell maradni, de az öregedés nem vesz le az elérhető teljesítményből, sőt, a sok tapasztalattal egyre jobb lehet az ember, még ha fizikai ereje lassan fogyni is kezd. Van tehát remény, bizakodva várom az öregedést!

 

*rosszul emlékeztem, ahogy a kommentelőim teljes joggal erre felhívták a figyelmem: 2008 nyarán Berlin mellett a magyar válogatott tagja, Gulyás György megszerezte első világbajnoki címünket vitorlázórepülésben, távrepülésben, a 15 méter szárnyfesztávolságú standard osztályban. Természetesen ez is nagyon nagy hír volt, elnézést a figyelmetlenségért!

 

Kedvenc klipem egy lengyel pilótával, az érzést talán ez ragadja meg a legjobban, meg hát a jó kis zene is alatta, "Fallen in love", bizony:


 

Címkék: vitorlázórepülés

23 komment · 2 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://kuminszerint.blog.hu/api/trackback/id/tr142657450

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Így oldjuk meg a vidéki munkanélküliséget! 2011.02.13. 14:46:52

Tartozom egy vallomással: alapvetően egyetértek. Egyetértek azzal, hogy egy ideális világban a szociális védőháló nem nyugágy és a saját érdekében ki kell onnan menekülni mielőbb az embernek. Még ha az ellátás elég is ahhoz, hogy eléldegéljen, ...

Trackback: A nép hangja? Nesztek! 2011.02.13. 13:22:56

Népszavazás nem lesz az új alkotmányról, de a nemzeti konzultációs testület megkérdezi az embereket, hogy az új alkotmány csak az állampolgári jogokat vagy a kötelezettségeket is deklarálja-e, korlátozza-e az állam eladósodását, vegyen-e védelem alá ol...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Telepi János · http://www.panel.blog.hu 2011.02.13. 14:13:35

Valóban óriási érzés a repülés minden formája, nekem viszont eddig a legjobban a karosszéria nélküli motoros sárkány jött be. Nem tudom, hogy próbáltad-e már ezt, kedves poszt-toló, de csak ajánlani tudom: hihetetlen, ahogy az ember érzi felfutni a lábán a meleg levegőt, mikor belefut egy termikbe... Magam pilótaként még nem, viszont utasként repültem így, és a "tutajjal az óceánon" fíling sem riasztott el, sőt :). A következő amit kipróbálok, a siklóernyő lesz - nyilván először tandemben.

G. Wolf 2011.02.13. 14:49:14

@Telepi János: siklóernyő a repülés legszabadabb formája :) csak ajánlani tudom! Mondjuk én csak tavasztól őszig reppenek kicsit. Vitorlázóba még nem volt szerencsém, de biztos hogy nagyon feelinges lehet!

freemind93 2011.02.13. 15:14:30

@Telepi János: @G. Wolf: butasagokat beszeltek, termeszetesen a repules legizgalmasabb fajtaja a szabadeses :) (mondjuk javasolt ejtoernyovel tompitani az erkezest)

megrettent 2011.02.13. 15:48:57

Jó volt anno az MHSZ keretein belül gürizni Őcsényben, mert a jutalom majdnem mindig iskolakör volt Szentgyurival és a Góbéval.

kötekedő kutakodó 2011.02.13. 16:51:21

@freemind93: Így van, hajrá szabadesés!
(igazából hajrá minden repülés)

Robinzon Kurzor 2011.02.13. 17:13:40

Érdekes, engem soha nem vonzott, hogy az elemekkel küzdjek: ha már egyszer feltalálták a motort, akkor minek ez a cécó.

Szóval én maradok a motoros repülésnél.

Azt a kiégett foltot a farkashegyi pálya mellett másnap láttam a levegőből...

Underground Mechanic 2011.02.13. 18:55:39

Ugyan azt az utat jartuk be...
MHSZ-tol visszarettenes, sok ido, Fahegy, Horizont, Falke, ka8, Acro, Star, Csaba :-(, Gyuro, Fejcsi :-(, 2 gyerek, vagyakozas....

Robinzon Kurzor 2011.02.13. 19:33:11

Ja, és még annyit: a sorakozó, az eligazítás minden olyan helyen (reptéren, klubban) a mai napig megvan, ahol rendes repülőüzem zajlik.

"Elvtársasázás" nélkül, nyilván, de ahol két csörlővel megy a vitorla kiképzés-repülés, közte meg ott a motoros a pálya, ott fegyelem kell; ahol elmarad a sorakozó, mert lazák vagyunk, ott előbb-utóbb emberek halnak meg, sajnos ez a tapasztalat.

Mondom ezt úgy, hogy MHSZ-időkben a közelében sem voltam reptérnek, tehát nem sírok vissza semmit.

Mocskos Kaviár 2011.02.13. 20:49:25

:) Tetszik az írás, és hatalmas öröm számomra, hogy az index címlapján ilyen jelenik meg. Te, viszont az a leszállás nem volt túl elegáns :)

kumin 2011.02.13. 21:28:09

@Mocskos Kaviár: Igen, komolyan gondolkoztam, hogy kirakjam-e emiatt a videót, de hát ez van, így sikerült az első önálló. Persze előtte az utolsó ellenőrzőn gyönyörűen leraktam, de hát az nem olyan érdekes. Amúgy az utolsó időszakban elkezdtem az OLC-re feltölteni a repüléseimet, erre kaptam a legtöbb pontot. Korábban voltak jobb repüléseim is, csak azokból nem lett track: www.onlinecontest.org/olc-2.0/gliding/flightinfo.html?dsId=568448

Mocskos Kaviár 2011.02.13. 22:35:06

@kumin: Ne haragudj, nem sértésnek szántam. Mindenki szállt és száll így le, ha éppen úgy adódik. A táv egyébként kezdetnek nem rossz.

Egy dolgot nem értettem viszont a videón, miért nem szabályos iskolakört repültél, ha ez első egyedüli volt? Úgy gondolom, a B vizsgázás erről szól. Vagy ez csak első egyedüli vontatás volt?

kumin 2011.02.13. 22:58:12

@Mocskos Kaviár: Szabályos iskolakör volt az, csak a vágás kicsit megtévesztő, az ott a lekörözés, ami úgy néz ki, mintha össze-vissza repkednék.

Gogol 2011.02.13. 23:52:52

The rest is silence...

megsem 2011.02.14. 00:15:43

@megrettent: szivembol szoltal...:) korevili, szalonhobo...:) ha erted, mirol beszelek...:)

linlin 2011.02.14. 00:33:24

Nem emlékszel nagyon jól. Az általános hírmédiában Bagoly után is volt egy jelentős vitorlázó sportsikerről szóló hír: Gulyás Gyuri világbajnoki győzelme 2008-ban.

fourgee 2011.02.14. 03:29:07

Ó, kb. másfél éve láttam egy videót, ami után bennem is elindult valami hogy nekem ezt kell csinálnom :). Csak sajnos egy másik fajta forgatókönyv van nálam, amíg csinálhattam volna, addig pénzem nem volt rá, most meg hogy van rá pénzem, lehetőségem nincs. De remélem egyszer sikerül a kettőt összeegyeztetni :)))

Underground Mechanic 2011.02.14. 06:00:03

@linlin:
Toth Ferikerol is ejtett par mondatot a media.

linlin 2011.02.14. 13:06:10

@Underground Mechanic: A vitorlázó műrepülő sikereket direkt nem említettem, a blogger is szemmel láthatóan a klasszikus vitorlázórepülésre fókuszál. De akkor a legnagyobb magyar sikert ne hagyjuk már ki.

kumin 2011.02.14. 16:22:00

@linlin: korrigáltam egy kis csillaggal a szövegben, sajnálom, hogy kihagytam.

G. Wolf 2011.02.14. 17:19:44

@freemind93: hehe :) ép ember, ép ésszel, ép gépből... :P

egrigyozo 2011.02.17. 08:44:48

"Kirohantunk, és rögtön egy poroltót nyomtak a kezemben..."

Jo a blog, de figyelj a typokra!

A szerző

Kumin Ferenc

Politológus-közgazdász, a Századvég Alapítvány vezető elemzője

2002 óta jelennek meg politikai elemzései az on- és az off-line médiában

2006 és 2010 között Sólyom László köztársasági elnök kommunikációs és stratégiai tanácsadója

Facebook